Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.

A bolgár levéltárak 1878—1951 167 az egyik igazgató szavai szerint, „fiókokba és sarkokba voltak gyömöszölve", kitéve az állandó tűz- és egyéb veszélynek. 1911-ben a Könyvtár akkori igazgatója, Pencso Szlavejkov hivatalos külföldi kiküldetést kért, melynek során a dubrovniki és palermói levéltárat is meg szándékozott tekinteni. Ezekben ui. számos bolgár vonatkozású dokumentumot őriznek és ezeken át szeretett volna megismerkedni e levéltárak felépítésével és munkájával. Kiküldetésének rövidsége miatt azonban Szlavejkov nem jutott el a levéltárakba. A sok kellemetlenség és zavar következtében a Nemzeti Könyvtár a már összegyűlt levéltári anyag" elrendezésére és leltározására sem tudott elegendő időt és erőt fordítani. 1912-ben dr. Ivan Dimitrov főkönyvtáros egyik jelentésében arról számol be, hogy „Drinov hagyatéka leltározatlanul hever". Pedig — mint előbb említettük — ezt még Pencso Szlavejkov charkovi útja alkalmával 1909-ben szerezték meg. 1913-ig a Könyvtár összes kéziratos és levéltári anyagát öt faszekrényben az igazgató dolgozószobájában őrizték.

12 Ennyi volt annak idején az egész levéltári technika!... Alexander Zlatanov külön szekrényt rendelt „luxus kivitelben", egyes kéziratokat pedig tűzálló szekrényben őriztek, melyet még korábban szereztek be. Egyes körök ekkoriban láthatólag azon a véleményen voltak, hogy a már megszerzett, de minden rendezés, rendszerezés és tudományos vizsgálat nélkül éppen csak elraktározva összegyűlt levéltári anyaggal már nincs is teendő s velük kapcsolatban nem kell alkalmazni a külföldi levéltári intézményekben már régóta használt tudományos módszereket, szabályokat és eljárásokat. Müller—Feith—Fruin, Handleiding voor het ordenen en beschrijven van Archieven című, Groningenben 1898-ban kiadott klasszikus műve a francia kiadás alapján csak 1912-ben jelent meg bolgár fordításban „Rakovodsztvo za klaszirane i opiszanie na archivite" (Vezérkönyv a levéltárak osztályozására és leltározására) címen Dimitar Ilievtől. A bolgár levéltárügy további fejlődéséből azonban nem tűnik ki, mintha a külföldi levéltári intézményekben kialakult tapasztalatok alkalmazásra találtak volna és az úttalanság levéltári kérdésekben Bulgáriában tovább folytatódott. 1919-ben a Könyvtár aligazgatója bizonyos kiegészítéseket javasolt az érvényben lévő 1909-i Nemzeti Könyvtár-törvényhez. Azt indítványozta, hogy a Megújhodás Korának Levéltára, melyet addig a Néprajzi Múzeumban őriztek, szintén kerüljön a Könyvtárhoz. E megújhodáskori levéltár részére még 1906-ban külön szabályzat is készült, melyet a Közoktatásügyi Minisztérium ugyanazon évi április 14-én kiadott 666. sz. rendelete erősített meg. Mivel ez a szabályzat a bolgár levéltárügy terén az első lépés egységes szabályok megállapítása és alapelvek megadása felé, teljes egészében* bemutatjuk tíz cikkelyét: „1. A Megújhodás Korának Levéltárát a szófiai Nemzeti Múzeum gyűjti és külön hivatalnok vezeti. 12 Nem tartoztak ezek közé a török nyelvű kéziratok, melyeket egészen helytelenül mindig valami, a levéltári anyagoktól különböző dolognak tekintettek. I