Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Goldinger, Walter: Az osztrák levéltárak 1918–1945 között / 152–162. o.

160 Walter Goldinger A szövetségi haderők tervbe vett fejlesztése azonban a katonai igazgatást néhány év múlva az alapítványi kaszárnya a Belügyi és Igazságügyi Állami Levéltár által elfoglalt helyiségeinek igénybevételére kenyßzeritette. A levéltár tehát újra költözni kényszerült, ekkor azonban végre saját épületet kapott a város központjában, a Házi Udvari és Állami Levéltár, valamint az alsó-ausztriai Tartományi Levéltár közvetlen közelében. S bár ez nem volt külön levéltári célokra készült épület, a követelményeknek lényegében megfelelt. Oswald Redlich itt is beavatkozott, az irányadó tényezőknél határozottan kiállva e megoldás mellett. Azonban alig indult meg a költözködés, az önálló osztrák állam megszűnte folytán meg-, változott viszonyok az egyszerre levéltáréretté vált aktatömegek egész áradatát indították meg a levéltár féléi, melynek állománya korábbi terjedelmének kétszeresére rí ott. Az osztrák levéltárügy 1918—1938 közötti belső fejlődésében két, mind formailag, mind tartalmilag nagy jelentőségű mozzanatot kell kiemelni: a levéltárosok képzését és az írásos emlékek védelmére vonatkozó intézkedéseket. Ami az elsőt illeti, itt sikerült érvényesíteni azt az elvet, hogy a magasabb fokú levéltári szolgálat szempontjából csak az Osztrák Történetkutató Intézet (Institut für österreichische Geschichtsforschung) végzett hallgatói jöhettek szóba. Ezzel megszűnt az a korábban fennálló lehetőség, hogy más pályázók, akik csak filozófiai vagy jogi doktorátussal rendelkeztek, levéltári kiegészítő vizsgát tegyenek. E téren az első lépéseket a Házi, Udvari és Állami Levéltár és az Udvari Kamarai Levéltár számára 1920-ban kiadott szolgálati szabályzatok jelentették. Ezek az intézmények személyi utánpótlásukat ettől kezdve csak az Intézet növendékei közül választhatták. A többi állami levéltár tudományos tisztviselői számára az Intézetben leteendő államvizsgát a.szövetségi kormány 1927. .március 18-iki rendelete írta kötelezően elő. De megtaláljuk ezeket az intézkedéseket a tartományi levéltárak-szolgálati szabályzataiban is, kivéve Vorarjberget.

38 Az osztrák levéltárügy belső fejlődését nagymértékben előmozdító második tényező egy, az írásos emlékek védelmének intézésére 1930-ban létesített, hatósági jogkörrel felruházott szerv, a második osztrák Levéltári Hivatal létrehozatala volt. Az a körülmény, hogy a Levéltári Hivatal személyileg azonos volt az akkor Ludvig Bittner

40 és Lothar Gross

41 irányítása alatt álló Házi, Udvari és Állami Levéltár vezetőségével, szervezetileg is lényeges hajtóerőt jelentett számára. Most már ui. a szakkérdések is megfelelő kezekbe kerültek, amint az már az utódállamoknak történő iratátadási tárgyalások során is — ezeket a levéltárosok vezették — lassanként kialakult. A tisztán hatósági feladatokat ellátó Levéltári Hivatal mellett, 38 Gasser, R: Die Ausbildung der Archivare in Österreich. Archívum 4, 7

;

—34. 39 Bittner, Gesamtinventar 1, 123;* u. ő: Zur Neuorganisation des österreichischen Archivwesens. Archivstudien, Festschr. f. Woldemar Lippert (1931) 36 skk, IL 40 Nekrológokat írtak: Santifaller, L.: Almanach d. Akademie d. Wissenschaften in Wien 95, 183—192; v. Srbik, H.: Historische Zeitschrift 169 (1949). 450—451; Mayr, J. K., Der Archivar 4 (1951). 181—187. iL Nekrológokat írtak: Bittner, Almanach d. Akad. d. WissensCh. 95, 160—163; Srbik, Hist. Zeitschrift 169 (1949). 451 ( Mayr, J. K., Der Archivar 4 (1951). 187—191. s