Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Haas, Antonin–Hradecký, Emil: A prágai Központi Állami Levéltár rendi eredetű fondjai / 136–151. o.

A prágai Központi Állami Levéltár 141 diplomatika szempontjából bír jelentőséggel. Az adóreverzálisok és hozzájárulások ui. önmagukban is folyamatos felvilágosítást adnak a cseh, majd az egyesített cseh-osztrák kancellária által kiadott hártya-oklevelek fejlődéséről. Az absolutoriumok pedig az udvari kamara főleg XVIII.' századi iratairól tájékoztatják a kutatót. A Rendi Levéltár harmadik csoportja honosítási (vagy incoíatusi) diplomákból áll, melyekben az uralkodó egyes személyeknek a Cseh Korona országai főúri vagy lovagi rendjéhez való tartozását és ezzel együtt rendi vagy udvari hivatalképességét erősítette meg.. Szabályszerű esetben az ilyen oklevelek az illető nemesi család családi levéltárában találhatók, s közülük csak azok kerültek a Rendi Levéltár e csoportjába, melyeket, bár az Országos Jegyzőkönyvek hivatalához benyújtottak, de onnan valamely oknál fogva nem vittek el. Ezért a kiadott honosítási diplomáknak itt csak egy kis töredéke, az 1628—1816 közti évekből származó 20 db oklevél található. A sorozat így inkább gyűjtemény jellegű és megismertet bennün- L ket azon okokkal, melyek alapján külföldiek az országban honosságot nyertek; Hasonló jellegű iratokat: 103 nemességi- és 27 ún. címerigazolást (legitimatio) tartalmaz a Rendi Levéltár negyedik csoportja, E túlnyomórészben a XVIII. századból származó anyagnak legnagyobb értéke az, hogy . a család ősi voltának, a címer használatának, a családi leszármazásnak és jogosultságnak bizonyítékaként Igen sok, külföldi városok, püspökök, hercegek vagy nemesek által kiadott eredeti dokumentumot tartalmaz. Így ez a csoport nemcsak a genealógia, hanem a pecséttan számára is értékes forrás, színesen megfestett címerei pedig — bár közelebbi kronológiai meghatározásuk nagyobbrészt hiányzik — gazdag heraldikai anyagot tartalmaznak. Az oklevelek e négy csoportján kívül — mint már fentebb említettük — a rendek soha nem. szűntek meg saját levéltárukhoz számítani a tulajdonképpeni Országos Jegyzőkönyveket is, ezért 1862-ben, mikor a régebbi rendi kormányzat jogutódjaként az annak örökébe lépő Országos * önkormányzat szabályszerűen szervezett tudományos intézetként felállította a Cseh Királyság Országos Levéltárát, ez nemcsak a fentemlített iratokra, hanem az Országos Jegyzőkönyvek levéltári őrizetre érett részének egészére is igényt tartott. Bizonyos huza-vona után az Országos Levéltár 1869-ben ugyan mind a négy fentemlített iratcsoportot megkapta, de az Országos Jegyzőkönyvekből csupán azt az 1541—1824 közti évekből származó 86 kötet kéziratos könyvet adták át neki, melyeket a többi Országos Jegyzőkönyvtől azért különítettek el, mert kizárólag a rendeket érintették. E könyveket azután később a „Kis rendi levéltár" nem éppen szerencsés elnevezése alatt emlegették,. Közülük különösen jelentős az a 63 negyedrétű kötet, melyből 23 az 1541—1814 közti országgyűlések határozatait tartalmazza, a többi pedig az Országos Bíróság ügyeire vonatkozik, vagy az országgyűlés számára készült jelentések, nemesítések stb. könyve. E kötetek, mint az országgyűlési határozatok rendszeres összefoglalói, különösen a cseh közjogi és politikai történet elsőrangú forrásai és emellett gazdasági és kulturális szempontból s a genealógia szempontjából is értékesek. » ... \. \