Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.

7 A kétszázéves Országos Levéltár 13 át. Az országbírói iratokat kénytelen volt ugyan kiadni, de II. József halála után visszakapta azokat. 17 Hasonló veszély a későbbi időben nem fenyegette többé a régi országos levéltárat. Más természetű veszedelemmel, a háború fenyegetésével kellett szembenéznie 1809-ben, amikor I. Napoleon támadásával számolva Temesvárra szállították a legértékesebb iratokat. A veszély rövidesen elmúlt, az iratokat még abban az évben visszavitték Budára.

18 Az 1848/49-i forradalom és szabadságharc idején nem szenvedett kárt a régi országos levéltár. Az ország akkori levéltárnoka, Kovachich József Miklós, nem volt ugyan Kossuth híve, nem követte az országgyűlést az ország irataival Debrecenbe, sőt 1849 tavaszán a Budát felmentő magyar seregek elől Bécsbe menekült,

19 de azt sem mondhatjuk róla, hogy az önkényuralmat behódolólag kiszolgálta. 1850-ben és 1851-ben megtagadta báró Geringer teljhatalmú császári biztos rendeletének a végrehajtását, többszöri felszólítás ellenére sem adta ki a régi országos levéltárból a Horvátországra, Szlavóniára és a Muraközre vonatkozó iratokat, amiket a kormányhatóságok levéltárai mind kiszolgáltattak. Arra hivatkozott, hogy ezek az iratok Magyarországra is vonatkoznak és csak hitelesített másolatokat adott ki róluk.

20 1853-ban jól megokolt érveléssel elejét vette annak, hogy az ország levéltárát a helytartótanácsi és a kamarai levéltárakkal összevonják és selejtezés után Bécsbe szállítsák.

21 Egyébként kurtán intézte el a hozzá intézett különböző rendelkezéseket, a legtöbbször kitért azok teljesítése elől. * A régi országos levéltár keletkezésének megfelelően kezdettől fogva három részre tagolódott, s így tagolódik jelenleg is a mai Országos Levéltár keretében. Az első rész az ország levéltára, az archívum regni. Az ország levéltárába elsősorban az országgyűléseknek, országgyűlési bizottságoknak az iratai kerültek, továbbá olyan fontosabb ügyekre vonatkozó iratok, amelyekkel az országgyűlések foglalkoztak. Az iratokat tárgyi rendszer szerint csoportosítva őrizték. Külön tárgyi csoportba osztották be a törvényeket. Az ország levéltárának ezt a gyűjteményét az új Országos Levéltár is megtartotta és továbbfejlesztette. A legújabb törvények és törvényerejű rendeletek eredeti példányai is ebbe a gyűjteménybe kerülnek, amelynek legrégebbi darabja 1267-ből való. Az archívum regninek több más gyűjteménye is hosszabb-rövidebb ideig megmaradt és továbbfejlődött az új Országos Levéltár keretében, sőt újabb gyűjtemények alakítására is sor került. Ez is azt bizonyítja, hogy az új Országos Levéltár nemcsak örököse, hanem utóda is a réginek. Második és terjedelemben legnagyobb része a régi országos levéltárnak a nádori levéltár, az archívum palatinale. Az ország nádorainak és 17 Uo. No. 30. : v 18 Uo. No. 115, 120. 19 Uo. No. 856. -° Uo. No. 880, 896, 909. 21 Uo. No. 947.