Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Frolov, G.: A Régi Iratok Központi Levéltára a Szovjetunióban : rövid történeti összefoglalás / 118–135. o.

A RÉGI IRATOK KÖZPONTI LEVÉLTARA A SZOVJETUNIÓBAN (Rövid történeti Összefoglalás) A levéltárügy tudományos megszervezésének alapját a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme vetette meg. A Kommunista Párt és a szovjet kormány már a Nagy Október legelső napjaiban erélyes intézkedéseket tett az ország dokumentum-kincseinek védelmére és a levéltárügy megszervezésére. A dokumentumanyag teljes megőrzésének biztosítása végett a szovjet kormány a volt minisztériumok és egyéb hatóságok irattáraiba beküldte saját meghatalmazottjait. A szovjet kormányszervek a történeti levéltáraknak védleveleket adtak, amelyekben ezen levéltárak dokumentumanyagát a köztársaság tulajdonává nyilvánították. 1918. június 1-én V. I. Lenin aláírta „A levéltárügy újjászervezéséről és központosításáról az Oroszországi Szövetséges Szocialista Szovjetköztársaságban" című dekrétumot. Ez a dekrétum vetette meg országunkban a levéltárügy politikai és szervezeti alapjait. A dekrétum értelmében a kormányhivatalok összes levéltárai megszűntek hivatali szervek lenni, a bennük őrzött dokumentumok pedig az „egységes állami levéltári fond" részévé lettek. Az állami levéltári fondba került a kormányhivataloknak a folyó ügyvitelből 1917. október 25-ig kikerült minden ügyirata és levelezése. Az Állami Levéltári Fond ügyeinek intézésére létrehozták a Levéltárügyi Főigazgatóságot (Glavarchiv), amelynek engedélye nélkül a hivatalok semmiféle ügyiratot vagy levelezést nem semmisíthettek meg. Így tehát a lenini dekrétum véget vetett annak a sokszáz évig uralkodó állapotnak, hogy levéltárak a hivatalok tulajdonában legyenek. A forradalom előtti időszak valamennyi hivatalának, szervezetének és vállalatának dokumentumanyaga, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után létrejött valamennyi intézmény dokumentumanyaga állami, népi tulajdonba került. A levéltárügy újjászervezéséről és központosításáról szóló lenini dekrétum megvalósítása szemléltetően mutatja, hogy tág lehetőségek a levéltárak valóban tudományos megszervezésére és az írott forrásoknak a dolgozók érdekében történő sokoldalú felhasználására csakis a hatalomnak a nép kezébe kerülése után tárulnak fel. A szovjet kormány, amely nagy figyelmet szentelt a levéltár-fejlesztés kérdéseinek, az 1918. június 1-i lenini dekrétum továbbfejlesztése-