Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.

112 Vörös Károly Lehető rendszerességgel felmérni a más — elsősorban kelet-európai — országok levéltáraiban lévő, magyar vonatkozású iratanyagot, hogy a magyar kutatók is minél szélesebb keretek között férhessenek hozzájuk. S mindezen törekvések biztosításaképpen kívánatosnak látjuk a levéltárügy építése terén szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalataink minél közvetlenebb cseréjét. Referátumunk további részében a mindezek megvalósításához szükséges eszközöket szeretnők számbavenni felvetve mindazokat a kérdéseket, melyek e kapcsolatok megszervezésére irányuló munkánk során elengedhetetlenül felmerülnek. IV Az utolsó évtizedek technikai haladása a levéltárosokat oly módszerek birtokába juttatta, melyek a levéltári anyag feltárásának, hozzáférhetőségének lehetőségeit szinte korlátlanná tették és minőségileg is tökéletesítették. Ezek a körülmények járultak hozzá ahhoz, hogy az imént vázolt problémákat legújabban éppen levéltári vonalon vetették fel. Az egyes népek múltjának forrásbázisához tartozó, de külföldön őrzött levéltári anyag felmérése, publikálása Európa-szerte már a polgári forradalmak lezajlása után megindult. Az e vonalon folyó munkákat azonban egész a legutóbbi időkig nagyban akadályozták a technikai nehézségek. Az idegenben őrzött iratok otthoni hozzáférhetővé tétele egyedül a hosszadalmas, sok időt és igen képzett munkaerőt igénylő lemásolás útján volt megoldható. A lemásolás ellenőrzésére az iratokat még össze is kellett olvasni, nem egy esetben a helyszínen kellett tanulmányozni paleográfiai sajátosságaikat, az írás anyagát stb. Bár az érdekelt államok a számukra jelentősebb külföldi levéltárak mellett külön kutatóintézeteket is igyekeztek felállítani, hogy az anyagot eredetiben tanulmányozhassák, ez a munka — főleg a kezdetlegesebb technikai eszközök folytán — szükségképpen már legelső, lényegében technikai fázisában is történész munkát.követelt. Emellett —- már csak a költséges és felesleges technikai munkát elkerülendő is — a feltáró munkák kisebb, meghatározott témákra, csak a legfontosabb iratok feldolgozására korlátozódtak. A keretek ilyen szűkítése mellett nagy veszélyeket rejtett magában, hogy az így szükségképpen történészi módszerekkel folyó kutatások mindvégig ki voltak téve a szubjektív kutatói érdeklődésből származó korlátoknak. A nehézségeket csak fokozta az a körülmény, hogy a kutatások eredményei közzétételének lehetősége is mindvégig függvénye maradt a kiadói viszonyoknak: kedvezőtlen, a mindenkori gazdasági viszonyoktól függő alakulásuk következtében nem egy hatalmas kutató munkálat eredményei maradtak elzárva a további intézményes felhasználás elől. A mikrofilm alkalmazása azonban e vonatkozásokban hatalmas technikai lehetőségeket nyitott meg. Gyorsan, olcsón, minden eddiginél hívebben, tetszés szerinti példányban, sokszorosíthatóan vált hozzáférhetővé az eddig oly nehezen megfogható iratanyag. Előnyeit itt felesleges részletezni: mindennapi munkánk során úgy is mindnyájan világosan láthatjuk