Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Dávid Zoltán: Térképek leltározása a Magyar Országos Levéltárban / 96–102. o.
Térképek leltározása 99 lapjai már az adókivetés számára készültek — e felmérés nagy értékű térképlapjainak összegyűjtése azonban még a jövő feladata. — A második katonai felmérés (1811—1869) már fejlett technikai eljárással készült, részletes térképlapjaival a térképezési munka úttörő korszaka lezárul, hogy a kataszteri felmérések megindulásával kezdetét vegye az ország nagy méretarányú, egyre tökéletesedő, nyomtatásban is megjelenő felvételeinek korszaka. Ezzel az időponttal a kéziratos térképek felhasználhatóságának határa általánosságban. le is zárul, kivéve a mezőgazdaságtörténeti szempontból még jól értékesíthető tagosítási és úrbérrendezési térképeket. A leltározási mód megválasztása, a térképek forrásértékének elbírálása szempontjából a térképek keletkezési időpontja nem elhanyagolható tényező. Az 1720-as évek első felvételeitől a Szempeen végzett földmérők fellépéséig, 1766-ig tartó első korszak rendkívül nagy gonddal készített, számos, azóta feledésbe merült adatot megőrző, kivitelükben művészi térképeit a remekműveket megillető gondossággal kell kezelnünk és leltároznunk, különös figyelemmel az első magyar származású geometrák alkotásainak kartográfiai értékelésére. A második korszak (1766-tól 1810-ig, a második katonai felmérés megindulásáig) térképei nem kevésbé becses munkák. Gondos, részletes leltározásuknál legtöbb figyelmet talán mégis az e korban lejátszódó nagy földrajzi és gazdasági átalakulásnak a térképekről leolvasható jegyeire kell fordítanunk. Főleg a mezőgazdaság fejlődésére, a török uralom alatt elpusztult és elvadult területek meghódítására, folyók szabályozására, mocsarak, vadvizek lecsapolására vonatkozó adatok értékesek. Nyomon kell követnünk a térképkészítés módszereinek fejlődését, pontosságuk, megbízhatóságuk növekedését is. A harmadik korszak (1811-től a XIX. század hetvenes éveiig) már valamivel halványabb értékű térképei még sok esetben jól felhasználhatók, különösen régebbiek hiányában. Legfontosabbak közülük az úrbéri, tagosítási és erdőtérképek, valamint a hatalmas vízszabályozási munkák emlékét őrző helyszínrajzok és műszaki tervek. A térképanyagból az idők folyamán sok elpusztult, a megmaradtak tetemes része pedig a történeti Magyarország egykori területére vonatkozik. Jelentős mennyiségű térképanyag fekszik továbbra is a kormányhatósági, egyházi és családi levéltárak iratai mellett s ezek segédletek híján még ma sem hozzáférhetők. Így a viszonylag szűk időhatárok közé szorítható, amúgy sem túlságosan nagyszámú térképanyag egységes szempontok szerint történő, részletes feldolgozása hazánkban különösen fontos és indokolt feladat. Csak így érhetjük el, hogy az ugyancsak hézagosan fennmaradt iratokat rendkívül jól kiegészítő s éppen ezért igen sűrűn használt térképek minden feléjük irányuló érdeklődést teljesen kielégítsenek. Az Országos Levéltárban az 1920-as évek elején meginduló térképleltározási munka mindezeknek a helyes szempontoknak messzemenően megfelelt. A térképek feldolgozása szerencsére nem ütközött régóta megmerevedett formák gátjába, s így nem volt akadálya annak, hogy tartalmilag és formailag egyaránt egyéni utakon haladjon. A. mintegy harmincéves gyakorlat során állandóan fejlődő, bővülő és tökéletesedő irányelve7*
