Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Rákosi Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság levéltári rendeletéről / 61–64. o.

A Magyar Tanácsköztársaság levéltári rendeletéről gj Ehhez képest a következőket rendeli: 1. §. Az összes levéltárak tudományos szervezésének egységes vezetését a megalakítandó Országos Levéltárügyi Tanács veszi át. A tanács megalakításáig az ennek szervezésével járó, valamint a levéltárüggyel kapcsolatosan felmerülő egyéb ügyeket a. levéltárügyi megbízott az Országos Levéltár vezetőjével együtt intézi. Az Országos Levéltárügyi Tanács hatáskörét és feladatait részletesen külön rendelet fogja szabályozni. 2. §. A vármegyei és városi hatóságok, valamint a volt minisztériumok és mindama hatóságok levéltárai, amelyek az állami vagy az önkormányzati igazgatásnak továbbra is működő szervei, adminisztratív szempontból kiegészítő részei maradnak e hatóságoknak. Az Országos Levéltárügyi Tanács (levéltárügyi megbízott és az Országos Levéltár vezetője) hatásköre ezeknek csupán tudományos vezetésére, kezelésére és felhasználására terjed ki. Személyzetüket az állami vagy önkormányzati hatóságok saját hatáskörükben nevezik ki vagy választják meg azzal a korlátozással, hogy a levéltári vezető, úgyszintén a szakképzettséget igénylő egyéb állások betöltése a tudományos vezetés és szervezés érdekeinek biztosítása végett az Országos Levéltárügyi Tanács (levéltárügyi megbízott és az Országos Levéltár vezetője) előzetes hozzájárulásával történik. Azok a hatóságok, amelyek működésüket kormányintézkedés folytán végérvényesen beszüntették, ha levéltáruk van, e rendelet kihirdetésétől számított egy héten belül írásos jelentést tartoznak tenni a levéltári megbízotthoz. (Országos Levéltár I., Országház utca 28.) 3. §. A Magyarországi Tanácsköztársaság a történelmi értékű, egyházi kezelésben lévő káptalani és konventi levéltárakat köztulajdonba veszi és az Országos Leveltárügyi Tanács (levéltárügyi megbízott és az Országos Levéltár vezetője) utasítása szerint az Országos Levéltárba kebelezi be. Az egyházi testületek házi levéltárainak további sorsára nézve a levéltárügyi megbízott a vallásügyi likvidáló bizottsággal együtt intézkedik. 4. §. A kijelölendő történeti becsű vagy egyéb tudományos értékű családi ésegyéb magánlevéltárakat értékük teljes kihasználhatóságának biztosítása végett letétbe kell helyezni az Országos Levéltárba. Átvételükről az Országos Levéltár új épületének használatba vételéhez képest az Országos Levéltárügyi Tanács (levéltárügyi megbízott és az Országos Levéltár vezetője) rendelkezik. Az erre a célra kiküldendő bizottságok a levéltárakat a család megbízottjának vagy a levéltár tulajdonosának (képviselőjének) jelenlétében veszik át. Az . átvétel egyéb körülményeit (leltár, jegyzőkönyv stb.) az Országos Levéltárügyi Tanács (levéltárügyi megbízott és az Országos Levéltár vezetője) állapítja meg. Ezeknek a levéltáraknak tudományos felhasználhatóságáról kizárólag az előbb' említett hatóságok rendelkeznek. Azokat a családi magánlevéltárakat, amelyeknek tulajdonosai az ország területéről eltávoztak, a vagyon leltározásával megbízott közegek, az erről tudomást szerző munkás-, katona- és földmívestanácsok és levéltári hivatalok táviratilag vagy ajánlott levélben haladéktalanul jelentsék be a körülmények megjelölésével megfelelő intézkedés végett a levéltárügyi megbízottnak. 5. §. A Nemzeti Múzeum, az Akadémia, az Egyetemi Könyvtár és ezekhez hasonló kultúríntézetek levéltárai az Országos Levéltárba bekebeleztetnek. Ennek végrehajtásáról az Országos Levéltárügyi Tanács fog intézkedni. Addig, míg ez be nem