Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Föglein Antal: Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt / 48–60. o.
Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt 57 Ugocsa vármegye levéltárának XVIII. és XIX. század elejei rendezése alkalmával az akkor még meglévő kuruckori iratok is lajstromba vétettek és az 1685. évvel kezdődő mutatókönyvbe is bevezettettek. A lajstromok megmaradtak, de maguk az iratok eltűntek. A vármegye alkotmányos korszakbeli levéltárnokának sikerült még néhány Thököly- és Rákóczi-levelet összeszedni és megmenteni. 42 Trencsén vármegye értékes és régi, török vésztől mentes iratait is felületesen sőt vétkes módon kezelte a Bach-korszak levéltárkezelője. Lehet, hogy teljesen értelmetlenül állott azok történelmi értékével szembe; valószínűbb azonban, hogy nagyon is tudta, mit tartalmaznak. »Ezen iratok a Bach-rendszer alatt, — mondja utóbb egy alispáni jelentés — oly mostohául kezeltettek, hogy nagyobb része rothadt állapota miatt egészen olvashatatlanná vált.« 43 Az iratokat ugyanis egy »Archiv-Kammer«-nak nevezett helyiségben szándékosan a puszta földre helyezték és az 1850—1860 közti tíz év elvégezte romboló munkáját. Pedig volt az iratok közt több középkori oklevél is. Ott volt köztük az Aranybullának egy 1384. évi átirata is, amelyet másolatban a szepesi káptalan állított ki. Voltak ott királyi rendeletek, levelek a XVI— XVII. századból. Bocskay—Bethlen—Thököly—Rákóczi-féle levelek, számos irat, levél a harmincéves háború eseményeiről. 1860-ban hivatalos vizsgálat volt a levéltárban s ekkor, hogy a további pusztulástól megmentsék a még megmenthető iratokat, kivették azokat abból az »Archiv-Kammer«-ból. Hogy személy szerint ki tartotta meg a levéltárvizsgálatot, nem állapítható meg; de a német nyelvű szöveg magyaros fogalmazásából látszik, hogy feltétlenül magyar ember volt, aki ezen alkalommal az érdekesebb iratokat feljegyezte. A jegyzék, 41 amely az átvizsgálás sorrendje szerint először az 1800—1849, majd az 170Q—1800, majd az 1600—1700. és végül az 1500—1600. évek közti időből származó iratokat, tárgyuk szerint csoportosítva, elősorolja, megemlíti, hogy már az 1600—1700 évek közti, de még inkább az 1500—1600. évi iratok között nagyon sok elrothadt, sok közülük már olvashatatlan is. Az elpusztult iratokat természetesen már nem pótolta utólag a megdorgálás, amelyben a levéltári beamter »felületes kezelés« miatt részesült. De maga az akkori levéltárvizsgálat sem sokat segített, mert még utána is botrányos állapotok uralkodtak, illetve még utólag is hiányokat állapítottak meg: a levéltárcsonkítás itt rendszerré vált. Ellenőrzés nem volt. Leltára nem volt a levéltárosnak és így a lelkiismeretlen kezelés mellett lehetővé vált, hogy minden értékesebboklevél eltűnjék. Csak évek múlva jöttek rá a hiányokra. A Magyar Történelmi Társulat Liptó vármegye után (1909) Trencsén vármegyében is gyűlést szándékozván tartani, a gyűlés előkészítésére 1913-ban Iványi Béla, akkori országos levéltári fogalmazót küldte ki. Iványi meglepő dolgoknak jött nyomára s az ügyet az akkori napilapok is tárgyalták. A levéltárat valósággal kifosztották. Elvitték Róbert Károlynak 1324-bőT való kiváltságlevelét, amelyben Trencsén először kapott kiváltságot. Az értékes és ritka oklevélnek csak a tokja maradt a helyén. Eltűnt a XIII— XIV. századi okleveleknek legnagyobb része. Amennyire meg lehetett állapítani, idegen országbeli ágensek vásárolták meg potom pénzen a hiányzó okleveleket. 45 Meg kell emlékeznünk Sáros vármegyéről is, ahol még a Bach-korszak után r a provizórium alatt is dühöngött a superlojalitás és az összbirodalom létét még az ártatlan iratoktól is féltették. Beőr Mihály első alispánhoz, valamint a másodalispánhoz 42 Nozál Sándor vm. levéltárnok jelentése . 1880. (862/1880. O. L. sz.) 43 Alispáni jelentés, 1880. júl. 26. (997/1880. O. L. sz.) 44 OL. Bírósági lt.-ak. Trencsén vm. cs. k. törvényszékének 1860. évi elnöki; »II. személyzeti ügyek, 1860.« felirattal ellátott csomójában II. 1860/4. jelzetű irományok között. 45 Levéltárosok Lapja, 1913: 51. 1.
