Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Föglein Antal: Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt / 48–60. o.

Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt lyek a kuruc hadak élelmezésére, közmunkákra, had- és élelemszállításra vonatkoznak s nem valami fontosak.

29 Komárom vármegyének a kuruckori iratai kétfélék. A várparancsnok hatalmi körébe eső csonka tisztikar iratai és a Rákóczi pártján álló s gyűléseit a váron kívül tartó szabad »kuruc« vármegye iratai, amelyek a tulajdonképpeni kuruc történetet szolgáltatnák. Ez utóbbiak hollétét Thaly nem tudta megállapítani. Ezek is eltűntek. Ezzel szemben a szomszédos Győr, főleg pedig Sopron vármegye levéltára teljes rendezettségében és nagy számban megőrizte a kuruc-kor iratait. Az itteni levéltárban tehát, úgy látszik, elfogulatlan és történeti érzékkel bíró »óffiziál« működhetett. Ugyancsak megőrizte Vas vármegye levéltára is a kuruckor iratait, bár maguk az 1705— 1713. évi protocollumok nem maradtak meg; de ezek, egy régebbi adat szerint, már 1772-ben is hiányoztak.

30 A Bethlen Gábor-kori mozgalmak idejéből nem található ma már semmi irat. Zala vármegye levéltárában, bár a vármegye nagyon ragaszkodott a fejedelemhez és így a közgyűlésein vele kapcsolatban sok ügyet letárgyaltatott, -e korból sem protocollumok, sem akták nem találhatók. Thaly személyes értesülése szerint mindezeket az iratokat Bach korszaka alatt az akkori »levéltárnok« hasogatta össze, akit azután, mindezek ellenére, még az alkotmányos korszakban is, bár másutt, alkalmaztak. Ugyanúgy eltüntették a kuruc mozgalmak idejében nagyban szereplő Veszprém vármegye levéltárában is az 1703—1713. évi protocollumokat. Magukból az e korból való iratokból is nemcsak egyes darabok, hanem egész fasciculusok hiányoznak.

31 Mikor a vármegye 1773-ban egy négytagú bizottság útján megvizsgáltatta a levéltárat, e hiány még nem volt.

32 Nyilvánvaló tehát, hogy utóbb semmisültek meg ezek az iratok. Az igazság kedvéért azonban maga Thaly is megemlíti, hogy a pusztítást maga a vármegye, illetve annak vezetője kezdte meg, még 1848 előtt. Az archivarius ugyanis •elpanaszolván, hogy nincs elég helye, az akkori alispán az egyik fiatal vicenotariust megbízta, hogy selejtezze ki a régebbi iratokat a levéltár szekrényeiből. A kiselejtezésre méltó iratokat semmisítse meg s így teremtsen tágabb helyet, »És e bölcs intézkedés, — mondja Thaly, — szégyen kimondani, végre is hajtatott.-« Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a rendi alkotmány idejében, amikor a levéltár a vármegyének még élő forrása volt, depositoriuma a birtokjogi, tehát az anyagi érdekeltségű bizonyítékoknak, ilyen parancsot adott volna egy alispán. De maga az akkori fiatal vicenotarius, utóbb maga is alispán, saját személyében mondta el az esetet Thalynak. Tehát valóban meg is történt. Hogy mik voltak a kiselejtezett iratok, nem tudta, mert becsük megítéléséhez nem értett s valószínűleg nem vett magának annyi fáradságot, hogy az iratokba bele is tekintsen. De arra tisztán emlékezett, hogy több iraton a Hákóczi nevet olvasta s a nagy név varázsától megindítva és kegyeletből ezeket az iratokat megtartotta s visszahelyezte a szekrénybe. Utóbb azután a Bach-korszak alatt •ezek is eltűntek s »amit a ragya megkímélt, fölfalta a sáska«. De egyéb adat is amellett szól, hogy a vármegye levéltárában valóban történt ilyen barbár selejtezés. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári Törzsanyagában — a 676. sz. csomóban — e sorok írója több értékes XVII. századi iratot talált, amelyeken még ott látható Veszprém vármegye levéltárának egykori jelzete (Fasc. I. No. 50—70. közti iratok). Ugyanígy a 791. sz. 2i> Thaly, i. m. 30 A főispán, Batthyány József, öccsének 1772. évi hivatalos jelentése. OL. Helytt. Miscell. fasc. 92. No. 14. 31 Vevér Emil vm. főlevéltárnok közlése. (1127/1928. O. L. sz.) 32 OL. Helytt. Miscell. fasc. 92. No. 14.