Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Föglein Antal: Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt / 48–60. o.

Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt gj kat. Néhány jelentőség nélküli országgyűlési jegyzőkönyv és irat visszamaradt és ezeket Gramperl Alajos pestvárosi tanácsnok megőrzés végett az Országos Széchényi Könyvtár részére Kubinyi Ágostonnak, a Múzeum igazgatójának adta át.

6 Debrecenben is végigkutatták azokat a házakat, ahol az egyes minisztériumok hivatalai voltak elhelyezve: a városházát, amelyben 1849 júniusáig az elnöki hivatal volt; a Péterfia-utcában az Oláh Miklós-féle házat, ahol a pénzügyminisztérium, a Beck-féle házat, ahol a hadügyminisztérium; a Komáromi-Orbán János- és Zsebőkféle házakat, amelyekben a belügyminisztérium hivatalai voltak. A kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a vallás^ és közoktatásügyi minisztériumnak Debrecenben nem voltak berendezett irodái.

7 Sor került a vidéki középületekre, elsősorban a törvényhatósági önkormányzati jellegüket elveszített s egyszerű közigazgatási területi egységekké vált vármegyék székházaira is. Az 1850—54. közti ún.* provizórium, majd az 1854—60. közti állandósult abszolutizmus ideje alatt osztrák rendszerű hivatalnoksereg szállta meg azokat. Eltűnt a régi főispán, hogy helyet adjon eleinte a több vármegyéből alakult kerület élére állított kerületi főispánnak, majd főbiztosnak (Distrikts Obercommissär), utóbb, a provizórium alatt, az egy-egy vármegye élén állott királyi biztosnak; eltűnt a rendi közigazgatás feje, az alispán, hogy helyet adjon a »Regierungs Commissär-Comitats Vorstand«-nak, a megyefőnöknek. A főjegyző, első és másodaljegyző helyébe a »Comitats Commissär I., II., III. Classe« került. A főszolgabírókból »Bezirkscommissär«-ok, aszolgabírákból »Bezirksadjunct«-ok lettek. A legtöbbjük idegen volt, nemcsak a vármegyében, nem annak szülöttje, hanem más országbeli, aki még a nép nyelvét sem értette. Vagy a szabadságharc alatt a Felvidéken tevékenykedett Hurbán-Stur csapat volt tisztjei, akik Világos után egy-egy vármegyében hivatalt nyertek. Az új tisztviselők ridegen, fölényesen, durván bántak a felekkel, a falu, a vidék egyszerű népével különösen. Még •maguk a katonai hatóságok is elítélték a bánásmódot és viselkedést, amit tanúsítottak, és nem egyszer felszólaltak ellenük.

3 Ebből a legvegyesebb elemekből összeszedett hivatalnoki karból került ki a vármegye »Leveles Tárának, mint legfőbb kincsének« gondozója is. És ha legalább »levéltárnok«, tehát szakember lett volna, akinek, mint esküt tett hivatalnoknak, az a kötelessége, hogy a gondjaira bízott iratokat megóvja, azokat ne mint holt anyagot, a letűnt rendszer lenézett, sőt gyűlölt emlékét, hanem mint a történelem éltet adó és tápláló forrását tekintse, amelyet a jövendő nemzedékek számára meg kell őrizni.. 6 Uo. 11,377/1850. sz. 7 OL. Ab. L. Geringem iratok 12883/1850. sz. 8 1850. nov. 11-én 21638/1850. sz. leiratában a pozsonyi katonai kerület miniszteri biztosa, Attems, a belügyminiszter megbízásából pl. megdorgálja a zólyomi kormánybiztost és felhívja, hogy szigorú büntetés terhe alatt tiltsa meg a hivatalnokainak, ne ragadtassák el magukat szenvedélyes hevességükben (leidenschaftlicher Heftigkeit); ne gyalázzák szitkozódásukkal a feleket, minhogy ez nem egyeztethető össze az állásukkal és ez a modoruk a kormány érdekeinek egy cseppet sem felel meg. (Zólyom várm. lt.-a (Archiv Zvolenskej Zupy, Státny Archiv Rodvau (n. Hronom) 1850: XVI. E. 19.) — De már jóval előbb, 1850. febr. 21-én is felhívta, ekkor a megyefőnököt, akadályozza meg, hogy a járási biztosok (die Herren BezirksCommissäre) ne botozzák és pofozzák sajátkezűleg a népet. Uo. 1850:XVXI. E:3.) — E hivatalnokokban, mondja most már egyik, 1850. jún. 8-án felsőbb helyre szóló jelentésében ugyancsak Attems, nincs meg »die einem Staatsbeamten nőthige äussere und innere Bildung«, tehát modortalanok és neveletlenek és csak kevés a tiszteletre méltó kivétel (eine ehrenwerthe Ausnahme) köztük. A kerületi főbiztos nem tud kellő tekintélyt biztosítani magának. Visszafeleselnek neki, »und beobachten nicht einmal den äusseren nöthigen Anstand«. (OL., Ab. L. Geringen iratok 1850:13196. sz.) 4*