Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Komjáthy Miklós: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái / 27–47. o.

34 Komjáthy Miklós során György tihanyi apát sok egyéb oklevél mellett bemutatott »unara super facto testamenti per quendam Oroz sub sigillo olim domini Stephani regis, diem et terminum emanacionis sue non habentem, dicto monasterio Thiconiensi facti emanatam«, amely »-testamentum ipsum ipsius condam Oroz, dicte ecclesie Aniani per eundem factum, inter alia hunc articulum continens: Item in villa nomine Kuesd duodecim vineas et sexaginta septem iugera terrarum«. A György apát által 1397-ben állítólag bemutatott Orosz-féle oklevél, testamentum sem eredetiben, sem átiratban nem maradt ránk. Erdélyi úgy véli,

35 hogy III. István idejében élhetett ez az Orosz nevű ember, aki Kövesdet István király pecsétje alatt a tihanyi monostornak adta: azután a monostor közelében, a sziget északkeleti meredélyén, a Balaton fö]ött, az alapítólevél »Petra«-jába kápolnát és remetelakást vájt s mint remete ott fejezte be életét. A XII. századból valóban maradtak ránk olyan, magánszemélyek birtokadományáról vagy más jogi cselekményéről, gyakran az illető nevében s^óló oklevelek, amelyeket királyi pecséttel erősítettek meg.

36 Ha egyáltalán volt, ilyen oklevél lehetett Orosz úr birtokadománya. Kérdés azonban, volt-e? Jogosulttá teszi ezt a kérdést nemcsak az a tény, hogy az oklevélről csak ez az egyetlen, XIV. századvégi adat szól, hanem a belőle idézett »item in villa nomine Kuesd duodecim vineas et sexaginta septem iugera terrarum« kitétel is. Egy ilyesfajta meghatározás fejlettebb okleveles gyakorlat termékének pontfis taxatiojába illik csupán. A földadománynak holdakban való kifejezését is túl korainak érzem. Mint fentebb láttuk, a Bebek Detre nádor előtt folyt per előtt néhány évvel hamisították Szent László nevében az 1092-ben kelteztetett birtokösszeíró oklevelet, amely már egyenesen Szent Istvánnak tuljdonítja az Orosz nevű nemes úr által az oroszkői remeteségnek és egyháznak tett adományok megerősítését. Sőt ez a hamisítvány még azt is tudni vélte, hogy maga Orosz úr vájta ki a barlangkápolnát és re.metelakást. Ugyanannak a ténynek pár év alatt ennyire eltérő motivációja, különösen akkor, amikor bizonyos, hogy az egyik változat hamis forrásokból táplálkozott, megrendíti a bizalmunkat a másik változat hitelében is. Ezért egyelőre legalábbis fenntartással kell fogadnunk Erdélyi László s a hozzá csatlakozók véleményét is, amely az ismertetett okleveles adatokból csupán a kövesdi adományra vonatkozó részt tartja koholmánynak, de Orosz úr létezésében s abban, hogy a remeteség megalapítása III. István idejében az ő nevéhez fűződik, nem kételkedik. Annál több joggal tehetjük ezt, mert György apát nagy birtokrestauráló s nem is mindig a legtisztább eszközökkel pereskedő ember volt, akinek nevéhez tíz hamisítvány készítése fűződik.

37 Erdélyi ezek egyikének tartja az Orosz-féle kövesdi testamentumot. Tehát azon, a hiteles oklevelek adataiból leszűrhető megállapításon túl, hogy a tihanyi félszigeten az Árpádok idejében Oroszkő nevű sziklabarlangban szerzetesek éltek, azt a csak hamis vagy erősen kétes hitelű oklevelekből származó adatot, hogy a remeteséget és Szent Miklós egyházát egy Orosz nevű nemes úr a XII. század második felében alapította, meg kell kérdőjeleznünk. Nézzük ezek után, mit mond a régészet. Lássuk mindenekelőtt azokat a megállapításait, amelyekre az okleveles adatoktól függetlenül, azoktól nem befolyásolva,, sajátos területén, a maga anyagának beható tanulmányozása alapján jutott. 33 Uo. 136. 1. 30 Szenípétery I.: Magyar oklevéltan, 47. s köv. 1. 37 Erdélyi megállapításai a Ph. Rtört. X. köt. 42. és 52. 1.-án és Krit. Oki. 109— 110. 1.