Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Felszabadulásunk és a magyar levéltárak / 3–4. o.

FELSZABADULÁSUNK ÉS A MAGYAR LEVÉLTÁRAK Mikor 1945 tavaszán — ezelőtt 10 esztendővel — a Vörös Hadsereg csapásai alatt Összeomlott a német és a magyar fasizmus, hazánk földjén romok, összeomlott házak, felrobbantott hidak, kifosztott gyárak és gazdaságok jelezték a háború pusztítását. A rombadöntött ország levéltárai ugyancsak súlyos sebeket szenvedtek: az Országos Levéltár épületének egy része kiégett, a másik lomokban hevert, tűzben megolvadt állványzatok, beomlott födémek, elhamvadt és eltemetett iratok jelezték a háború útját. Tűzvész pusztította el á főváros levéltárának egy részét, repülőbomba szórta szét Vas megye levéltárát, súlyos károkat szenvedett Tolna és Nógrád megye levéltára is. Szerte az országban gazdátlanul maradt, menekülő uraik által elhagyott családi levéltárak — mintegy jelképei a régi rend összeomlásának — voltak kitéve a megsemmisülés veszedelmének. 1945 tavasza azonban elsősorban éppen nem a régi összeomlását jelentette, Hanem jelentette mindenekfelett az új megszületését: Magyarország felszabadulását, annak lehetőségét, hogy a dolgozó magyar nép végre saját kezébe vehesse sorsának irányítását. Ennek a születő újnak a jegyében indult meg a házak, hidak, gyárak újjáépítése, indult meg a munka a paraszt tulajdonába került földeken, s indult meg "— ha nehezebben és későbben is — a magyar levéltárügy újjászervezése. Levéltárügyünk elmúlt 10 esztendejének fejlődése nem volt kezdettől fogva egyenes vonalú. A jószándékú, de még a letűnt polgári kor gondolkodásmódjában született és az új helyzetben már nem kielégítő törekvéseket csupán a fordulat éve után, a párt iránymutatása és a szovjet levéltárügy tapasztalatainak felhasználása révén váltották fel a tudatosan a szocialista levéltárügy kiépítésére irányuló intézkedések. Az 1950:29. tvr. álapján, a Levéltárak Országos Központjának felállításával és irányítása alatt az egységes és központosított állami levéltári szervezet létrehozásával, — szemben a múlt szervezetlen levéltárügyével — levéltáraink és levéltárügyünk előtt is megnyílt az egyenes, gyors fejlődés útja. Visszatekintve levéltárügyünknek az elmúlt évtized alatt megtett fejlődésére, jelentős eredményekre hivatkozhatunk. Ha későn és ideiglenes jelleggel is, de sikerült megszervezni a még irattárakban levő iratok védelmét, — a levéltárakba áramlott, korábbi helyükön már veszélyeztetett hatalmas tömegű iratok számára általában sikerült férőhelyet biztosítani, — új levéltárak létesültek, emelkedett a levéltári területen foglalkoztatott dolgozók száma s munkájuk nyomán óriási irattömeg került rendezett és hozzáférhető állapotba. A polgári kor évtizedes mulasztását pótolva, nemcsak az állami levéltárak alapleltarai készültek el, de legnagyobbrészt az egyházi levéltárakéi is. Levéltáraink jelentős segítséget adtak a történetkutatás — különösen a magyar munkásmozgalom történetének kutatása —