Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - KRÓNIKA - Bekény István–Bélay Vilmos: A nemzetközi levéltáros kongresszusokról / 373–376. o.

KRÓNIKA A NEMZETKÖZI LEVÉLTAROS KONGRESSZUSOKRÓL* 1950 augusztusában 35 ország képviseletében 370 levéltáros vett részt az UNESCO kebelében létrehozott nemzetközi levéltáros szervezet, a Conseil International des Archives (Levéltárak Nemzetközi Tanácsa) alakuló ülésén. A nemzetközi levéltáros szervezet megalakításának gondolata nem most merült fel elsőízben. Az első világháború után a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Irodája már meg is valósított egy kísérletet, de csak a II. világháború után, 1948-ban vette kezdetét a tulajdonképpeni szervezési munka és csak 1950-től, a párizsi alakuló nagygyűlés napjától lehet a Tanács fennállását számítani. Az alakuló nagygyűlés, illetve a különböző albizottságok megvitatták és jóváhagyták a Tanács alapokmányait, megválasztották a vezetőség és a végrehajtóbizottság tagjait s ezzel a levéltárosok első nemzetközi szervezete megkezdte működését. A nagygyűlést követő napokon tartották meg az első nemzetközi levéltáros kongresszust. A kongresszus napirendjén négy téma szerepelt: az irattárak felügyelete, a levéltári mikrofilmezés, továbbá a magán (gazdasági) levéltárak és a levéltári szakközlemények kérdése. Az előkészítő bizottság 76 ország levéltárosainak küldte meg annakidején a fenti témákkal kapcsolatos kérdőíveket s a beérkezett válaszok összefoglalása volt a kongresszusi referátumok anyaga. Az irattári felügyeletre vonatkozó beszámolót P. Caillet (Francia Nemzeti Levéltár) tartotta meg. Referátumában igen tanulságos képet adott az egyes. országok levéltári gyűjtőkörének alakulásáról, a levéltári hálózatáról és szakfelügyeleti viszonyairól, az állami levéltári hálózaton kívüli (magánvállalati, egyházi stb.) levéltárakról, az iratok levéltári megőrzésbe való átadásának szabályozásáról, a levéltárak irattári felügyeleti jogairól, az iratselejtezés megszervezéséről és szabályozásáról. A levéltári mikrofilmezés kérdéseiről Lester K. Born (Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára) számolt be 29 ország adatszolgáltatása alapján. A beszámolóból a levéltárak mikrofilmező műhelyének felszereléséről, a mikrofilmezési munka módszereiről, a leolvasó készülékek típusairól, a filmek őrzésénél követett eljárásról és a mikrofilmek, illetve fényképmásolatok hitelességével kapcsolatos jogi álláspontról tájékoztatta a kongresszust. A magán (gazdasági) levéltárak kérdéséről H. Jenkinson (Angol Nemzeti Levéltár) számolt be. Minthogy a kérdőpontokra beérkezett válaszokat nem kapta megfelelő időben kézhez, csak az angol viszonyokról tudott beszámolni. Megállapította egyebek között, hogy azon törvények között, amelyek a bankokat, biztosító, ipari stb. vállalatokat saját és ügyfeleik érdekében arra kötelezik, hogy irataikat bizonyos ideig fenntartsák és azon törvények között, amelyek egyes iratoknak a tudományos felhasználás érdekében való fenntartását írják elő, eltérések, ellentmondások tapasztalhatók. Egyebek között ennek következtében a tudományos szempontból értékes iratanyag fennmaradása nincs kellőképpen biztosítva. Véleménye szerint ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a törvényhozás egy olyan központi szakfelügyeleti szervet létesítene, amely jogosult volna az ország minden (állami és magánkézben lévő) levéltárának munkáját irányítani és ellenőrizni. E. Re, az olasz állami levéltárak főfelügyelője, a levéltári szakközleményekkel kapcsolatos kérdőpontokra beérkezett javaslatokról számolt be. Általános az a kívánság, hogy a levéltárismertetések, leltárak és segédletek nemzetközi repertóriumának összeállítása és folyamatos közzététele minden más, hasonló jellegű munkát megelőzzön. Minden eszközzel törekedni kell a levéltári szakkifejezések egységesíté* A fenti beszámoló az „Archívum" (Revue Internationale des Archives, Presses Universitaires de Francé, Paris} 1. és 3. kötetében (1951, 1953.) közölt „Sommaire", valamint a ..The American Archivist" 1954. évi l. számában megjelent beszámoló alapján készült.