Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Bélay Vilmos: The American Archivist, Vol. 17–18., nr. 1. (1954–1955) / 371–372. o.

Irodalom 371 THE AMERICAN ARCHIVIST Published quarterly by the Society of American Archivists, Cedar Rapids, Iowa. Vol. 17—18. nr. 1. 1954—1955. Az Egyesült Államok levéltárosainak szövetsége adja ki, évente négy füzetben, amelyek terjedelme egyenként hat ív. Levéltári forrásanyagot nem közöl, csak cikkeket, könyvismertetéseket és a levéltárosokat érdeklő híreket. Egy-egy füzetben átlagosan 6—7 nagyobb cikk jelenik meg, az alábbiakban ezekből ragadjuk ki a legfontosabbakat. Előre kell bocsátani, hogy — amint a folyóirat cikkeiből kitűnik — az amerikai levéltárügy legjellemzőbb vonásának az egységes szervezet hiánya s ennek velejárói mondhatók: a levéltári munkák megszervezésének különbözősége és az elméletek igen-igen egyéni színezete. Ügy látszik, az amerikai levéltárosokat főleg két problémakör izgatja: a levéltári nyilvántartás, beleértve a tágabb érdekű dokumentációt és a hihetetlen arányokban gyarapodó anyag befogadása, selejtezése és rendezése. Jelentősebb cikkek: Vol. 17.: R. G. WOOD cikke (R. Bartlet, levéltári »kispróféta«) annak a múlt századi amerikai levéltárosnak rövid életrajza, aki az elsők között foglalkozott az egész ország levéltárainak nyilvántartásával. — P. LEWINSON: képet igyekszik adni mind az USA, mind Európa néhány országának mindazon levéltárairól, amelyek a munka szervezésével kapcsolatosak, mint amilyenek a kormányok munkaközpontjai vagy a munkavállalók szakszervezetei. J. VAN SCHREEVEN a hágai, illetve scheveningeni nemzetközi leváltáros kongresszus előadásait és vitaüléseit ismerteti — C. ÜROVER az USA nagy központi állami levéltára legaktuálisabb kérdéseiről, főleg az anyag befogadásának nehézségeiről, a selejtezésről és a mikrofilm perspektíváiról szól. — W. H. TOPHAM a gyakorlati irattári szakember szemszögéből vázolja az USA egyik legnagyobb vállalata iratkezelési programját, amelyben többek közt a központi, vagy osztályok szerinti irattározás, az »eleven« és a »tétlen« (»vitai« és »inactive«) iratok kezelésének kérdéseit érinti. — M. K. KENNEDY az USA Légierői Történeti Osztálya c. cikkében az osztály történetét, az ott őrzött forrásanyag rendezésének és a referenciának eredményeit ismerteti. — H. KAHN a Roosevelt elnök személyes írásaiból, könyveiből és egyéb hagyatékából alakított Franklin D. Roosevelt Library anyagát vizsgálja abból a szempontból, hogy a második világháború kutatója hogyan tudja azt használni. — R. H. LAND annak a lehetőségét vizsgálja, hogy miképp lehetne központi nyilvántartásba venni az USA történeti értékű kéziratait. — Egy szerzői név feltüntetése nélkül megjelentett cikk (Az állami és territoriális levéltári szervek címjegyzéke) az USA levéltári szerveinek legfontosabb adatait közli államonkénti tagolásban, táblázatszerűén (a levéltár nevét és címét, vezetője nevét, alkalmazottainak számát, az ott őrzött anyag jellegét, a gyarapítás módját, a szerv által végzett nem levéltári természetű funkciókat, pl. könyvkiadás, múzeum stb.). — J. HORN az egyik legnépesebb amerikai protestáns szekta központi levéltárát ismerteti. — F. T. EPSTEIN, a Kongresszusi Könyvtár dolgozója, a Kongreszszusi Könyvtár és a Nemzeti Levéltár állagain kívül az amerikai hadsereg által Németországban zsákmányolt és a kutatás számára nemrégen hozzáférhetővé tett iratanyagot világítja meg — O. W. HOLMES a Nemzeti Levéltár szemszögéből nézi a vállalati levéltárak sokat vitatott kérdését. Vizsgálja, hogy mi a közös és mi az eltérő az állami (kormány-) levéltáros és a vállalati levéltáros munkájában. Vázolja az USA vállalati iratanyaga levéltári anyaggá válásának két útját: vagy egy tudományos könyvtár, ill. levéltár gyűjti be, vagy a nagyvállalat létesít belőle saját céglevéltárat. — T. P. MARTIN (Kéziratgyűjtési vállalkozás a Középnyugaton, Indiánéban 1950—1953) c. cikkében azt írja, hogy az »atomkorszak« veszélyeire való tekintettel egyesekben felmerült az a terv, hogy Indiana álíam égy félreeső kis egyetemi városába, tehát viszonylag »bombabiztos« őrizetbe összegyűjtsék mikrofilmen a legértékesebb kéziratok kópiáit. — M. L. RADOFF arról elmélkedik, hogy milyen fontos lenne, ha a levéltárosok ismernék egymás munkáját. — L. W. SMITH az 1953 júliusától 1954 májusáig megjelent 351 levéltári vonatkozású írásmű bibliográfiáját adja (amerikai, angol, német, belga, lengyel, indiai, holland, olasz, spanyol, svéd és mexikói művek, persze túlnyomó többségben amerikaiak). Vol. 18. W. C. GROVER cikke tulajdonképpen a Levéltáros Társaság egyik 24*