Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Gál Éva: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. 1–2. k. Bp., 1951–1954. / 332–335. o.

Irodalom 335 Nagy a fejlődés az első kötet óta a dokumentumok szövegének közlésében, a címek megszerkesztésében, a tudományos apparátusban. Az 1. kötetben a szövegben, a jelzetekben nem egy pontatlanság található, a szövegből való kihagyásokat nem minden esetben jelezték, nem utaltak lábjegyzetben a kihagyott rész tartalmára. A címek tekintetében az 1. kötetben tarika össze-visszaság uralkodik. Sok esetben a címek nem tartalmazzák mindazokat az elemeket (dátum, küldő fél, címzett, a dokumentum tárgya), amelyek nélkül a cím nem ad felvilágosítást a dokumentum lényegéről. (Pl. a 261. oldalon: »Vasútépítő munkások harca béreik kifizetéséért. 1873. október.* A címből nem derül ki, miről van szó: újsághírről-e, vagy esetleg a vasútépítő munkások kérvényéről, határozatáról stb. A szövegből azután kitűnik, hogy a közmunka- és közlekedési minisztériumnak és a Gömör megyei alispánnak e tárgyban folytatott levelezéséről van szó.) A dokumentum eredeti szövege helyett az 1. kötetben több esetben közölnek regesztát, ami nem mindig adja vissza a dokumentumok lényegét és csökkenti meggyőző erejüket. A 2. kötet archeográfiai szempontból összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon áll. A szövegek és a jelzetek pontosak, a kihagyásokhoz készített rövid lábjegyzetek ismertetik a kihagyott szövegrész tartalmát. A regeszta-szerű közlést kiküszöbölték. A címek megszerkesztésében, a dátum elhelyezésében következetes és egységes eljárást alkalmaztak. Hiányossága az első kötetnek, hogy tulajdonképpeni előszó, amely a közölt dokumentumok megértését elősegítené, nincs benne. A 2. kötet már tartalmaz rövid előszót, amely egészen nagy vonalakban foglalkozik a dokumentumokban tükröződő jelenségek általánosításával; ez a másfél oldalnyi előszó azonban még mindig hiányérzetet hagy az olvasóban. Maguk a dokumentumok sokszor számos felvetett kérdést homályban hagynak vagy esetleg önmagukban nem elég érthetők. Ezért lenne szükség olyan tudományos bevezetőre, amely nem általában foglalkozik az adott korszak munkásmozgalmával, hanem a dokumentumokból kiindulva, az azokban foglalt tények megértését segíti elő, feltárja az összefüggéseket. Ha azonban valamilyen oknál fogva nincs lehetőség ilyen alaposabb előszóra (amilyenre példa Pankratova 70 oldalas előszava ä fentemlített szovjet dokumentumkiadványhoz), akkor legalább az egyes dokumentumokhoz írt magyarázó jegyzetekkel kellene bőkezűbben bánni. Éppen az 1. kötetből, amelyben nincs a dokumentumok megértését elősegítő előszó, a magyarázó jegyzetek is csaknem teljesen hiányoznak. A 2. kötetben ezen a téren is nagy a haladás: a szerkesztők a kötetet ellátták szabatosan megfogalmazott magyarázó jegyzetekkel és kommentárokkal, amelyekhez nagyon helyesen sok esetben felhasználtak a kötetben le nem közölt dokumentumokat is. Mégis, egyes helyeken még elkelnének jegyzetek: a további kötetekben a jegyzetekkel való túlterhelés veszélye nélkül még némileg szaporítani lehet a jegyzetek számát. A tudományos apparátus terén is komoly előrehaladást mutat a 2. kötet. Részletesebb névmutató, ezenkívül helynévmutató segíti a kiadvány használatát. Igen hasznos segédlet a mindkét kötetben megtalálható szemelvényes bibliográfia a magyar munkásmozgalom történetéről, a magyarországi munkássajtó mutatója, az időrendi áttekintés. Hasznos lenne azonban, ha a kötetek ezentúl tartalmaznák az átnézett levéltári fondok és sajtóanyagok jegyzékét, ami az eddigi kötetekből hiányzik. Feltétlenül hasznos, hogy a 2. kötetben — az elsőtől eltérően — részletes szerkesztői tájékoztatót kapunk, amely ismerteti a dokumentumkötet összeállításánál, a dokumentumok közlésénél követett irányelveket. Egészében véve, a hibák ellenére, a megindított kiadványsorozat rendkívül hasznos és fontos, és már az eddigi kötetek is nagyértékű segítséget nyújtottak mind az oktató-, mind a kutatómunkában. Várakozással tekintünk a sorozat következő kötetei elé, amelyek az eddigi tapasztalatok felhasználásával és a hibák kijavításával még jobban előrevihetik a magyar történettudomány ügyét. Gál Éva