Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 312–321. o.

Irodalom 319 alapszik a nyomtatásban megjelent leltár is, de az utóbbi nem közli a felállítás helyének jelzetét a termek, polcok és fiókok száma szerint.

30 A többi országban folyó leltározási munkáról nincs alkalmunk e helyen bővebben szólni. Csak a legjelentősebbnek látszó példákat igyekszünk kiragadni s néhány vonással az általános képet megrajzolni. Igen jelentősnek tekinthető kezdeményezés a NDK-ban megjelent kiadvány az erfurti városi levéltárról.

31 Willy Flach, a sorozatnak, amelyben e leltár megjelent, kiadója, e munkával példát akart szolgáltatni arra, hogyan lehet és kell különösen a városi és kerületi levéltárak anyagát felépíteni és egységes keretbe foglalni. 1951ben készült el az erfurti városi levéltár új, hosszú időre szánt és rugalmas strukturális terve, s ezt a városi tanács el is fogadta. Ezzel az erfurti levéltárban bevezették a levéltarügyben eddig kevéssé használatos decimális rendszert (nem a decimális osztályozást), amit a város irattári és pénzügyi gyakorlatában már évtizedek óta sikerrel használnak. A levéltár tagolásának száz évvel ezelőtt bevezetett szkémája a közigazgatásban azóta beállott mélyreható változások következtében már nem felelt meg a célnak, ennek további érvényesítése az újabb növedékek irattári és részben tárgyi összefüggéseinek szétszakításához vezetett volna. Ha az új szisztematizálásnál az irattári rendet nem is sikerült mindig megőrizni, mégis sikerült elkerülni a pertinencia-szerű tagolást. Az új rendszer megalkotóinak legfőbb célja az volt, hogy helyreállítsák a szerves összefüggéseket, hogy a közigazgatás feladatai, rendje és szelleme felismerhető legyen. Ezért a regi állagokat lezárták és újakat alkottak, az 1872. és 1945. évek közötti iratokból. Hogy e levéltárrész tagolásához megfelelő széles alapot kapjanak, az 1932/34-es közigazgatási szervezetet vették kiinduló pontnak, mert a városi közigazgatásnak ekkor volt a legnagyobb kiterjedése és egységes irattári terve. A széles tagolási keret lehetővé fogja tenni, hogy a tárgyi csoportosítás ellenére is a proveniencia-egységeket lehetőleg megőrizzék és a tervirattár elvének megfelelő »tökéletes levéltártestet« hozzanak létre. ' • A leltár minden állagnál közli az időhatárokat, a terjedelmet, és a hozzá készült repertórium jelzetét. Ezután az állag konspektusa következik. — Az erfurti kezdeményezés az eddig csak a regisztratúráknál alkalmazott decimális rendszernek a levéltárakra való kiterjesztése és az organikus elvnek ezen belül való érvényesítése miatt érdemel figyelmet. A másik példa, amit különösképpen kiemelni szeretnénk, Fink könyve a vatikáni levéltárról, amely 1951-ben második kiadásban jelent meg.

32 Fink a kuriális ügyvitel vizsgálatából kiindulva igyekszik a levéltár anyagát a (maga belső összefüggéseinek megfelelő rendben bemutatni. A vatikáni levéltár eddigi felosztási kísérleteinek ismertetéséből

33 világosan kirajzolódik a meg-megújuló küzdelem, a levéltár anyagának hatalmas tömegét értelmes módon csoportosítani. A legutóbbi felosztás Mercati-tól származott, a levéltár vezetőjétől, s ez felelt meg leginkább a történeti fejlődésnek és így a proveniencia elvének. Fink, felhasználva a kuriális ügyvitel felderítése terén eddig elért eredményeket, ezen több helyen változtatott, szétszóródott és sokszor mechanikus módon besorolt fondrészeket igyekezett a leltárban ismét együvé hozni. Így pontosabb felvilágosítást ad az ismertetett anyag lényegéről, a »levéltári tényállásról«, mint az eddigi leltárak. A könyv klasszikus példája annak, hogy minden leltár, ha nem kizárólag a részletesség fokában kíván eltérni az előzőektől, az anyag új csoportosításával kell, hogy a levéltári anyag lényeges tartalmát és összefüggéseit jobban megközelítse s hogy éppen ezért új leltár készítésének a szükséglete akkor merül fel, ha a levéltár anyagában végzett forrástani vizsgálódások eredményeképpen a levéltárról alkotott szemléletünk lényegesen megváltozott. Fink könyve nem részletes »leltár«, csak összevont ismertetése a levéltártesteknek. A vatikáni levéltárban hatalmas arányú átrendezési és segédeszközkészítési munkálatok folynak, amelyek az ismertetés készítésének az időpontjában még korántsem voltak lezárva. Ezért az ismertető sokszor csak körvonalakat tud megadni, az egyes részletek csak a munkálatok befejeztével fognak, kibontakozni. . ™ O. Stolz; i. rn 31 Fritz Wiegand: Das Stadtarchiv Erfurt und seine Bestände. Weimar, H. Böhlaus Nfg., 1953. 99. p. 5 t. (Thüringische Archivstudien, 5.) 32 K. A. Fink: Das Vatikanische Archiv. Einführung in die Bes'ände und ihre Erforschung unter besonderer Berücksichtigung der deutschen Geschichte. 1. Aufl. Rom., D. Hist. Inst, in Rom., 1943. X. 153. p. (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom, 20.>. 33 Uo.