Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Oltvai Ferenc: Szocialista iparvállalatok szervezete és iratai / 272–285. o.

280 Oltvai Ferenc A könyvelésben magában a vállalat gazdálkodásának, folyamatos, megszakítás nélküli, okmányolt és kölcsönösen összefüggő tükröződését látjuk, amelyek mennyiségileg mérhetők és pénzben kifejezhetők. Az iratokban a feljegyzések feltüntetik a gazdasági műveleteket időrendben, ahogy következnek, de feltüntethetik egy-egy eszközre vagy forrásra vonatkozólag, azaz számlarendben elkülönítve is. Mindenféle feljegyzést bizonylatok alapján végeznek (bizonylati elv); Idősorrendben*'vezetik a feljegyzéseket a naplókba, vagy segédkönyvekbe, amelyekből a gazdasági műveleteknek megfelelően egyidejűleg többet is vezethetnek. A pénztári tételek vezetésére rendszerint külön naplót találunk. Jelenleg lehetőleg csökkentik a naplók számát azzal, hogy táblázatosan vezetnek egy-egy naplót, ahova az azonos tartalmú gazdasági műveletek napi gyűjtött adatait a főkönyvi számlák összefüggésében mutatják ki és a hó végén egyetlen tétellel ismerik el e főkönyvi számlát. (Naplóbizonylatos rendszer.)

9 Napló a folyószámlakönyv is, amely az üzletfelek neve szerint, azon belül idősorrendben vezetett változások feljegyzésére szolgál. A naplók és segédkönyvek napi összesített adatait a számlarend összefüggésében a főkönyvben vezetik. A főkönyvi számlákon vezetett adatokat tehát egyedi nyilvántartások készítése útján nyerik, ezeket analitikus számláknak, a főkönyvbe vezetett és gyűjtésből eredő számlákat szintetikus számláknak is nevezik. így beszélhetünk analitikus és szintetikus könyvelésről, ill. könyvelési iratokról.

10 Ezt a gyűjtött és részletező nyilvántartások szerinti számviteli rendszert a nagyobb ellenőrzési biztonság és áttekinthetőség indokolja pl. a munkabérek vagy anyagok esetenkinti nyilvántartása a főkönyvet áttekinthetetlenebbé, nehezen kezelhetővé tenné. Ezért vezetnek külön nyilvántartást és azok időszakonkinti eredményei jutnak csak be a főkönyvbe. A vállalati ügyintézésben tekintélyes mennyiségű összesítő adatokat tartalmazó iratokat találunk, ezeket »feladások«~nák nevezik. A bekötött főkönyv az egyes számlákat azok megnyitási sorrendjében tartalmazza. Ha a könyvelési tételt átvezetik a naplóból a főkönyvbe, ki kell keresni a betűsoros mutatóból a megfelelő számla főkönyvi oldalszámát, majd a főkönyvben a keresett számlát. Ez a módszer nehézkes. Sokkal gyorsabb a szabad lapokra, kartonokra történő könyvelés. A könyvelés nálunk szabad lapokon a felszabadulásig nem volt szabályozva. A felszabadulás után jelent meg az 1200/1948. Korm. sz. rendelet, amelynek 1. §-ának (1.) bek. értelmében a vállalatok könyvelési feljegyzéseiket akár bekötött laponkint, folyószámmál ellátott és átfűzött könyvekben, akár szabad lapokon, (kartonokon) kötelesek vezetni. Egyes vállalatok — látva a szabad lapokra történő könyvelés előnyeit, — már jóval a rendelet megjelenése előtt szabad lapokra vezették főkönyvi feljegyzéseiket. Ma már általában mindenütt szabad lapokon könyvelnek, de a gyakorlat az összetartozó szabad lapokat továbbra is könyvnek nevezi. A (szabad lapokon vezetett könyvviteli számlákat a számlakeret sorrendjében helyezik el. Ujabban a naplószerű bejegyzéseket is kartonokon vezetik pl. az anyagnyilvántartást. A kartonokat cikkszámok szerint helyezik el. A szabad lapok csoportosítását megkönnyíti a különféle színű kartonok alkalmazása a különböző jellegű (számlaosztályok szerinti) számlák megjelölésére. A könyvelés módjára való utalással a könyvelési iratok csoportjának néhány iratfélesége jellemző sajátságára akartunk a fentiekben utalni. Főkönyvi könyvelés: Itt végzik a főkönyvi vagy más szóval a szintetikus könyvelést. Itt készül a vállalat mérlege. Itt futnak össze a könyvvitellel kapcsolatos öszszes adatok. 9 Iparvállalatok könyvvitele: Szerk.: Fogaras István. írták: Ferencz László, Fogaras István, Háklár László, Horváth Jenő, Strelisky József, Tiszai István. Budapest, Pénzügyi Kiadó 1954. 509—510. old. 10 A. I. Szumcov: Könywiteltan, Budapest, Népszava, 1950. 82. old.