Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Balázs Tibor: A Pest vármegyei Nemzeti Bizottságok történetéhez, 1945. január-október / 235–271. o.

254 Balázs Tibor Az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a Nemzeti Bizottságokról vallott álláspontjára ezen túlmenően is fény derül a Miniszterelnökség alábbi rendelettervezetéből, amelynek lényege a következő volt. A Nemzeti Bizottság megszűnne a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szerve lenni, szabad társulása lenne a már létező és az ezután alakuló demokratikus pártoknak, valamint »-demokratikus pártonkívüli egyének«-nek. A szakszervezetek viszont csak ott vehetnének részt, ahol már 1945. január 4-én is léteztek. A tervezet a Nemzeti Bizottságok feladatait a következőkben állapítja meg: Politikai tanácsadás, a közigazgatási hatóságok támogatása, javasJattétel a szakminisztereknek, illetve a miniszterelnöknek és végül kezdeményezés társadalmi mozgalmak vonalán. (Itt példákkal azonnal meg is magyarázzák, hogy ez alatt mit értenek) »Nemzeti Segély, Gyermekmentési mozgalom.« A tervezet végül szankciókat állít fel azok ellen, akik túllépnék a fentiekben megállapított jogkört. A szankció ama hirhedt BTK. 1921. III. t. c. 172. §-ának alkalmazása lett volna

> amit az ellenforradalmi kormány a kommunistákkal szemben állított fel. Az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak valósággal vétójoga lett volna a tervezet szerint. Ha a kormány valaki ellen észrevételt tesz és felhívja a Nemzeti Bizottságot, hogy az illetőt váltassa le, ezzel már automatikusan meg is szűnne az illető Nemzeti Bizottsági tagsága.

108 Ebből a tervezetből láthatjuk, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormányon belül a jobbszárny, a burzsoázia képviselői először belülről akarták fellazítani, majd utóbb megfojtani a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front népi szervét, a Nemzeti Bizottságokat. Az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak az előzőekben tárgyalt rendeletét

109 ebben az összefüggésben kell megvizsgálnunk, hogy a kérdés minden oldalát megfigyelhessük. A rendelet egyik oldalról korlátozta a Nemzeti Bizottságok feladatkörét, de a másik oldalról — és az adott viszonyok között ez volt a döntő láncszem — megvédte a Nemzeti Bizottságokat a reakció következetes támadásaitól. A rendeletben szó sincs a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban tömörült pártokon kívüli újabb pártok vagy »egyének« bevonásáról, a rendeletben szó sincs a szakszervezetek jogkörének korlátozásáról, nem is beszélve a kormány tervezett vétó jogáról, vagy a hirhedt 1921. III. t. c.-ről. Mindez azért történhetett így, mert a Magyar Kommunista Pártnak más volt ebben a kérdésben az álláspontja. A Magyar Kommunista Párt központi lapja, a Szabad Nép leszögezte, hogyr »— a nemzeti bizottság és általában demokratikus kormányzó szerveink nem feladataik végén, hanem elején tartanak... Mindenkinek tudnia kell, hogy a nemzeti bizottságban testesül meg a pártok összefogott harca a reakció ellen. Amíg ennek a harcnak lesz feladata Magyarországon, addig a Nemzeti Bizottságnak is lesz szerepe. Aki kezet emel a bizottságra, az a demokrácia ellen tör, és szembetalálja magát a demokratikus pártok szövetségével.«

110 Továbbá röviddel a miniszterelnök fenti nyilatkozata után a Szabad Nép leszögezte, hogy: »Végre fel kellene adni a Nemzeti Bizottságok munkájába a hatósági úton való beavatkozási kísérleteket!«

111 A Magyar Kommunista Párt 1945. május 20-i országos értekezletén Rákosi Mátyás, a Párt főtitkára a Központi Vezetőség beszámolójában útmutató irányelve108 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány tervezete a Nemzeti Bizottságok egyöntetű működésének szabályozásáról. Irányelvek. PNB 138/1945. ápr. 13. 100 Lásd a 67. sz. jegyzetet. 110 Nemzeti Bizottság c. cikk, Szabad Nép 1945. márc. 29. id. Dokumentumkötet 365—366. 1. (Az én kiemelésem B. T.) 111 Szabad Nép 1945. ápr. 21. Csizmadia A. i. m. 91. 1.