Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.
234 Karsai Elek; Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége . . . mánybiztos ügyét egyelőre félre kell tennie, ennek indokolására pedig a következőket írta: »...a polgári közigazgatásra váró rendkívüli feladatok megoldhatása végett a kormánybiztosságokat országosan szervezni, s a kormánybiztosságok szervezetére, hatáskörére és kerületi beosztására vonatkozólag a legközelebb összeülő nemzetgyűlés elé javaslatot terjeszteni óhajtok.« 140 ' * A kormánybiztosságok tevékenysége döntő fontosságú volt az uralkodó osztály számára, az ellenforradalmi rendszer megszilárdításában betöltött szerepüket, lebecsülni helytelen volna. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy 1919 augusztusától 1920 tavaszáig az ellenforradalmi rendszer speciális vonásait nem annyira a központi kormányszervek, mint a kormánybiztosságok — és a fővezérség — működésének vizsgálatával lehet megrajzolni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kormány rendeleteit, tevékenységét figyelmen kívül lehet hagyni; de feltétlenül helytelen következtetésekre jutunk, ha megfeledkezünk arról, hogy az egész közigazgatás a kormánybiztosok kezében volt és miután a »nemzeti« hadsereg nem volt a hadügyminiszternek alárendelve, a Friedrich-, Huszár-, és Simonyi-SemadarrHkormány csak látszólag volt a hatalom birtokosa. A nagybirtokosok és nagytőkések nem Teleki Pál gróf miniszterelnökségével jutottak újra hatalomra. 1919 őszén és 1919/1920 telén a közigazgatás és a hadsereg feletti ellenőrzés megszervezésével már övék volt a hatalom. A közigazgatás és a hadsereg tökéletes kézbentartása tette lehetővé a magyar uralkodó osztály számára, hogy a gazdasági pozíciót maradéktalanul megőrizze, — a nagybirtokot sikerült majdnem teljes egészében megmenteni, a nagytőkések pedig nagyobb mértékben diktálhatták a munkafeltételeket, mint előtte bármikor. A magyar ellenforradalmi rendszer uralomrajutása után sajátságos politikai berendezkedést alakított ki. Ez a rendszer már nem hasonlított mindenben a nyugati polgári demokráciákhoz, lényeges vonásaiban közelebb állt a nyílt terrorista diktatúrához. Magyarországon 1919 őszén az uralkodó osztály levert proletárforradalom után nem nélkülözhette a terrorista eszközöket. Minthogy nem volt széles tömegbázisa és a nemzetközi helyzetre, az antant hatalmak érdekeire is tekintettel kellett lennie, a nyílt diktatúrát, kénytelen volt leplezni. A rendszer lényegén ez azonban mitsem változtat. Ez a rendszer a nagybirtok és nagytőke érdekeinek szolgálatában állott, és ha a polgári demokrácia mázával volt is bevonva, féktelen elnyomást jelentett a munkásosztály,, a haladó erők számára. E rendszer kialakításában jelentős szerepük volt 1919—1920-ban a kormánybiztosoknak. Karsai Elek 140 OL. BM. ein. 1920—33—261.
