Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.

232 Karsai Elek Nyugodtan állíthatjuk, hogy az 1920 januári választások nagymértékben hozzájárultak az uralkodó osztály politikai uralmának megszilárdításához. A közigazgatási és katonai szervek féktelen terrorjápah megválasztott"nemzetgyűlés alkalmasnak látszott arra, hogy a döntő kérdésekben az uralkodó osztály érdekeit képviselje. Az összeülő nemzetgyűlésnek először is az államforma kérdését kellett megoldani. E kérdés eldöntésénél, főként pedig az ideiglenes államfő jelölésénél a kormánybiztosok- igen erős tevékenységet fejtettek ki. Az államforma kérdése az uralkodó osztály számára rendkívül összetett problémát jelentett. Az antant hatalmak már 1919. aug. 23-án József főherceg lemondatásával leszögezték azt az álláspontjukat, hogy Habsburg uralkodót nem tűrnek a magyar trónon. Fentebb már beszéltünk az államforma kérdésében folytatott szociális demagógiáról, amikor is augusztus—szeptemberben, de még később is, a kormány köztársasági kormánynak nevezte magát, itt röviden csak arra akarunk utalni* hogy a koncentrációs kormány megalakítása idején Huszár Károly, dezignált miniszterelnök, kijelentette, hogy az államforma kérdésében nem a nemzetgyűlés, hanem a népszavazás dönt.

131 Az uralkodó osztály azonban nem várt az esetleges népszavazásra, hanem a kormánybiztosokon keresztül akcióba kezdett. 1920. febr. 1-én Szombathelyen nagy népgyűlést tartottak, amelyen határozati javaslatot fogadtak el. A határozati javaslat követelte a királyság «-mielőbbi helyreállítását-«, továbbá azt, hogy a nemzetgyűlés alkossa meg az új alkotmányt, majd kifejezésre juttatva azt a követelését is* hogy »a királyválasztás eldőltéig az ideiglenes államfő teendőinek ellátásával az országgyűlés a nemzet bizalmának letéteményesét, Horthy Miklós fővezért bízza meg"1

.

132 Hasonló határozatot hozott ennek nyomán sok vármegye és város törvényhatósági bizottsága.

133 Horthy kormányzói jelölését különösen a Kisgazdapárt és a szélsőséges legitimisták egy része fogadta idegenkedéssel. A Kisgazdapárt, amely 1919. okt. 12-én tar— tott kaposvári nagygyűlésén még teljes mértékben Horthy mellett foglalt állást, és Nagyatádi Szabó István mindenkit megelőzve ajánlotta Horthy fővezért kormányzónak,

134 1920 január végén hallani sem akart Horthy kormányzóságáról. Ezért volt szükség arra, hogy a kormánybiztosok befolyása alatt a vidéki törvényhatóságok határozati javaslatokat küldjenek a kormánynak és a nemzetgyűlésnek Horthy érdekében. Nem volt egységes álláspont e kérdésben a kormányon belül sem. Beniczky belügyminiszter 1920. febr. 5-én utasítást küldött Pallavicini György őrgrófnak, hogy hasson oda, hogy »az államfői és ideiglenes államfői méltóság betöltésének kérdésében való állásfoglalás a törvényhatósági közgyűlések és községi képviselőtestületi ülések napirendjéről levétessék«. A dunántúli központi kormánybiztos válasza a következő volt: »921/1920. számú számjeles táviratára jelentem Nagyméltóságodnak, hogy az ebben elfoglalt álláspontot nem osztom és ezért törvényhatósági kormánybiztos urakat külön utasítással ez irányban nem láthatom el.«

135 131 Üj Barázda. 1919. november 22. — »Megvan a megegyezés.« 132 MMI. A. XXII. 7/1919/93J — Kiemelés tőlem. K. E. 133 Nemzeti Üjság, 1920. febr, 4., 10., 13., 14., 15. 134 MMI. A. XXII. 7/1919/94. — Gaál Gaszton dél-dunántúli kerületi kormánybiztos jelentése a kaposvári nagygyűlésről. 135 MMI. A. XXII. 7/1919/93.