Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.
Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége . . . 225 A hatósági segítséggel folytatott kétoldali tárgyalás módszerével való lavírozást nem sokkal később elejtették, az erőszakszervek megerősödésével a munkáltatók a bér- és munkaviszonyok kérdésében egyszerűen diktálták a feltételeket. A kereskedelemügyi miniszter 1919. október 30-án kelt rendeletében utasította a törvényhatósági kormánybiztosokat, hogy »a munkabérek kialakulásának hatósági rendelkezéssel történő irányításától a jövőben szigorúan tartózkodjanak«, indokolásul pedig azt hozta elő, hogy »a proletárdiktatúra megszűntével annak bérrendszere is megdőlt s az önrendelkezési jog visszaszállt az üzemtulajdonosokra«. 88 A nyugat-magyarországi kormánybiztosság, miután a rendeletet kézhez kapta, szükségesnek tartotta, hogy azonnal közölje az alárendelt kormánybiztosokkal és alispánokkal, hogy a kormánybiztosság soha nem rendelte el a munkabérek hatósági megállapítását, tehát a rendelet a nyugat-magyarországi területet nem érinti. 89 Még alig múlt el két és fél hónap a nyugat-magyarországi kormánybiztosság äug. 23-iki, fent idézett rendeletének kiadása után, amelyben a kormánybiztosság utóbbi állításával ellentétben igenis igyekezett irányt szabni a bérek megállapításának, — több helyen, mint Sárváron, Körmenden, Sopronban a közigazgatási hatóságok előtt folytak a tárgyalások az ipari vállalkozók és a munkások között — 90 a kormánybiztosság, egyetértve a kereskedelemügyi minisztériummal, teljes súllyal kiállt a munkáltatók korlátlan bérdiktatúrája mellett. A változást az okozta, hogy karhatalmi erők megszervezése, amelyet Yates amerikai ezredes irányított az antant részéről 91 bizonyos előrehaladást ért el, a rendőrség, csendőrség, valamint a »-nemzeti-« hadsereg személyi kiegészítése és felfegyverzése olyan fokra jutott, hogy a nagytőkések megkísérelhették a munka- és bérfeltételek rákényszerítését az ipari munkásságra. * A dunántúli központi kormánybiztos 1919. szept. 19-én kiadott rendeletében körvonalazta a közigazgatási hatóságok feladatait. 92 A rendelet három konkrét tennivalót jelölt meg a közigazgatás számára: a sorozást, az adóbeszedést és a »statáriális eljárással összefüggő, a közigazgatásra váró intézkedést«. E három feladat •— hangsúlyozta a központi kormánybiztosság rendelete — az ellenforradalmi rendszer számára »a lét vagy nem lét kérdését jelentik«. Nézzük meg közelebbről, milyen tevékenységet fejtett ki a nyugat-magyarországi kormánybiztosság a sorozásnál? Az ellenforradalmi hadsereg felállítását a magyar nép döntő többsége nem támogatta. Horthy már 1919 júliusában megkezdte hadseregének szervezését, de csúfos kudarcot vallott. 93 88 Uo. — A Magyar Köztársaság Kereskedelemügyi Miniszterének 77.234/1919/ 33. sz. rendelete a munkabérek hatósági megállapításáról. 89 Uo. — A nyugat-magyarországi kormánybiztosság 1919. nov. 8-iki leirata a kormánybiztosokhoz és az alispánokhoz. 90 SzÁL Ny. M. kmb. ált. 1919—616. 91 Az ellenforradalom hatalomraj utasa és rémuralma Magyarországon. 216— 217. old. 92 SzÁL Ny. M. kmb. ein. 1920—77. 93 OL. ME. 1919—125. (a szegedi ellenforradalmi kormány iratai.). IS Levéltári Közlemények