Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.
222 Karsai Elek Ä kormánybiztosok működése 1919 augusztus kézepétől 1920 július végéig tartott, ezután újra főispánokat neveztek ki a vármegyei és városi közigazgatás élére. Ezt a közel egy esztendőt, a kormánybiztosok tevékenysége szempontjából, három szakaszra oszthatjuk. Az első szakaszban 1919 augusztus közepétől 1919 november végéig, a Húszárféle koncentrációs kormány megalakulásáig, a kormánybiztosok a központi kormányhatóságoktól majdnem teljesen függetlenül működtek. Ez a közel három és fél hónap volt a magyar uralkodó osztály szempontjából a legkritikusabb időszak az ellenforradalom uralomrajutása után. Nemcsak a kispolgári demagógiát erősen igénybe vevő kormány esetleges hátrányos intézkedéseit kellett a helyi közigazgatásban a végrehajtás során ellensúlyozni, de meg kellett teremteni az alapot az ellenforradalmi rendszer gazdasági és politikai berendezkedéséhez is. Ennek az alapnak a lerakása korántsem volt egyszerű, hiszen olyan nehéz kérdéseket kellett megoldani, mint á mezőgazdasági és ipari munkabérek leszállítása, a parasztságnak az 1919-es termelési év folyamán haszonbérbe kiadott földek visszavétele, az ellenforradalmi hadseregbevaló sorozás előmozdítása, a rekvirálás, elsősorban a kis- és középparasztoktól, a kommunisták kíméletlen üldözése — a törvényes látszat megőrzésével. Miután a kormány székhelyéről, Budapestről kivonultak a megszálló csapatok, és a kormány érintkezése a vidéki hatóságokkal, legalábbis a Duna—Tisza közén és a Dunántúlon lehetővé vált, a kormánybiztosok és a központi kormányszervek kapcsolata szorosabb lett. Ebben az időszakban a döntő probléma az volt, hogyan lehet az általános titkos választójog alapján — ilyen választójogra az antantnak tett ígérete kötelezte a kormányt — egy olyan nemzetgyűlést összehozni, ami az uralkodó osztály érdekeinek teljesen megfelel. A nemzetgyűlési választásokig, Horthy kormányzóvá választásáig tart ez a második szakasz. Bár a kormánybiztosok kapcsolata ekkor már szorosabb volt a kormánnyal, távolról sem mindenben a kormány intenciói szerint cselekedtek. Ha nem értettek egyet, nem helyeselték a kormány rendeleteit, intézkedéseit, egyszerűen megtagadták azok végrehajtását. 1920 márciusától 1920. július 19-ig, Teleki Pál gróf kormányalakításáig eltelt közel öt hónap jelenti a kormánybiztosok működésében a harmadik, utolsó szakaszt. Ebben a periódusban a nagybirtokosok a nemzetgyűlési mandátumot fontosabbnak tartották a kormánybiztosi pozíciónál, ami teljességgel érthető is, hiszen a nemzetgyűlésnek kellett döntenie olyan fontos törvényjavaslatok ügyében, mint a földreform, a közigazgatási reform, hogy ä csak legfontosabbakat említsük az 1920 januári választási agitációk során elhangzott ígéretek közül. Ekkor a nagybirtokosok már lassan kezdték átadni helyüket kipróbált embereiknek, újra előtérbe kerültek a régi közigazgatási tisztviselők, hogy előbb mint kormánybiztosok, majd 1920 augusztusa után mint főispánok kormányozzák a vidéki közigazgatást. Mindezeket szükségesnek tartottuk előrebocsájtani, mert a következőkben, amikor a kormánybiztosok tevékenységét majd részleteiben vizsgáljuk, e három periódus világosan felismerhető különbségeket mutat mind a kormánybiztosok személye, mind az általuk kifejtett tevékenység tekintetében. 76 ^ 76 Ez a tanulmány nem vállalkozhat arra, hogy az összes kerületi és törvényhatósági kormánybiztosok tevékenységét minden részletében megvizsgálja; a következő részben kormánybiztosok tevékenységének csak egy-egy sajátságos és különös fontosságú részét kísérli meg bemutatni, elsősorban a legjelentősebb kerületi kormánybiztosság, a nyugat-magyarországi kerületi kormánybiztosság, valamint a Dunántúli Központi Kormánybiztosság fennmaradt iratanyaga alapján.
