Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Bakács István: A családi levéltárak rendezése / 5–26. o.
A családi levéltárak rendezése IQ vonatkozó iratcsoportba is be lehetne sorolni. Az uradalmi ügyészhez a legkülönbözőbb ügyes-bajos panaszokkal fordultak a jobbágyok: hagyatéki ügyekben éppúgy, mint a zsellérjét rosszul tartó kulákparaszt elleni panasszal vagy esetleg a tiszttartó túlkapásai vagy a robotteher súlyossága miatt. Itt a döntő szempont nem lehet a panasz tárgya, hanem a panasztevő személye. Ezért csoportosítjuk az ilyen iratokat a »községi iratok-« alá, mert így sokkal plasztikusabban alakul ki előttünk egy-egy falu élete, a parasztságra nehezülő kizsákmányolás mérve. Itt érvényesül voltaképpen legjobban a haladó történetírás igényének kielégítése, mint'döntő szempont. A két vagy több tárgyi csoportba való besorolás lehetőségénél ugyanis az iratot abba a csoportba soroljuk, amelyik legjobban kifejezi s egyúttal legjobban szolgálja a történetírás igényeit és követelményeit. — Ilyen határeset egyébként a robot- és tizedlajstromok s a cséplési táblázatok elhelyezése is. Amennyiben ezek önállóan, egy-egy községre vonatkozó adatokat tartalmazva szerepelnek, helyük a megfelelő tárgyi csoportban van. Sokszor azonban egy-egy ispánság számadásainak mellékletei, különösképpen ha egy-egy ispánság területéhez tartozó különböző községekben lakó jobbágyok robotszolgáltatásaira, tizedgabona-beszolgáltatásaira vonatkoznak; ilyenkor az illető ispánság számadásanyagával együtt tartandók. A tárgyi csoportokba való sorolás munkája nem lehet elhamarkodott: türelmet, elmélyülést kíván. Minden egyes iratnál külön-külön kell megfontolni, milyen összefüggésben keletkezett, sok esetben azt kell megállapítanunk, hogy az adott iratot a napi ügyvitel szükségleteinek megfelelően hogyan irattározhatták. Az iratanyagnak darabról-darabra történt átnézése során keletkezett tárgyi csoportokon belül az iratokat évrendezzük, illetőleg a leveleket címzettek s címzetteken belül levélírók szerint sorrendezzük, s elkészítjük az utóbbinál a levélírók szerinti jegyzéket. Itt merül fel azonban az a kérdés, hogy azokat a leveleket, amelyek különösebb tartalmi jelentőséggel nem bírnak, nem volna-e célszerűbb szintén évrendezni s a levélírók szerinti csoportosítás munkáját a jegyzék elkészítésével együtt megtakarítani. Nyilvánvaló, hogy elégséges lenne az évrendezés, ha a levelek kiértékelése nem volna éppoly időt és felkészültséget megkövetelő munka, mint a levélírók szerinti csoportosítás. Nagyobb terjedelmű levélanyagnál a leveleknek ez az értékelése a jegyzékelendő és az évrendezendő levelek csoportjára való bontásuk céljából éppen nem könnyű feladat, s ezért szükségesnek tartjuk a levélírók szerinti csoportosítást. 43 E munkák befejezése után kerül sor az iratanyag végleges csoportosítására, vagyis a már kialakított kisebb tárgyi csoportoknak a hét főcsoportba (illetőleg összetett levéltárak esetében minden levéltárrész megfelelő csoportjaiba) való logikus besorolására. Ezt a munkát a már említett megfigyelőlapok segítségével végezzük, mégpedig úgy, hogy a megfigyelő lapokat besoroljuk a megfelelő fő-, majd alcsoportba. Ez a »kártyázás« azonban nem egészen olyan egyszerű, mint az első pillanatban látszik. Nem egy esetben ugyanis az önmagában kialakított kis iratcsoport érdemlegesnek tűnik, de más iratcsoportok között a »megfigyelőlapon**. szereplő rövid meghatározás nem ad kellő segítséget az összefüggések megállapítása45 Két szempontot kell figyelembe vennünk e kérdésnél: a) A levelek sokszor nem magyar nyelvűek, viszont a levélírók szerinti csoportosítást kellő ellenőrzéssel nem tudományos dolgozó is végezheti. b) Az egészen legújabbkori anyagnál lehetne a levélírók szerinti csoportosítást mellőzni, viszont épp a látszólag semmitmondó szövegek minősítéséhez kell nagyobb körültekintés és erudició. 2*
