Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 185 egész ország érdekei, és a nemességnek a legszűkebb értelemben vett osztályérdekei közt. Hogy állunk ezzel a kérdéssel Erdélyben? A fejedelem és az erdélyi nemesség harcának legjobban azt a részét tudtuk nyomon követni, amely a kincstári igazgatásban folyt. Itt annak kellett eldőlni: a fejedelemhez s tőle a szabadságharc szükségeire folyjanak-e az ország jövedelmei, vagy az erdélyi urak zsebébe? A »nemesi köztársaság vagy abszolút monarchia« kérdése itt a nemesi osztályérdekek vagy a szabadságharc folytatása érdekének érvényesülését jelenti. A fejedelemnek ugyancsak a szabadságharc sikeres folytatása érdekében kellett ragaszkodnia a »fejedelmi méltóság« olyan kellékéhez, mint a külhatalmakkal valóönálló tárgyalás joga. Ami az erdélyi földesurak és jobbágyok ellentétét illeti: ezzel a kérdéssel a fejedelem nem tudott elégségesen foglalkozni. Maga keveset volt Erdélyben, s a supplicatio-k személyes intézésére sem volt ideje. A megyék igazgatásához hozzányúlni nem lehetett; a marosvásárhelyi országgyűlésig pedig az erdélyi urak már annyira nekibátorodtak, hogy engedményekre kényszerült velük szemben — mint maga írta meg,, a szabadságharc súlyos kárával. • \ Sem a- nemesi köztársaság, sem az abszolút monarchia tendenciája nem győzött Rákóczi erdélyi kormányzatában. A fejedelem nem adta meg magát az erdélyi nemeseknek —• de nem kormányozhatott nélkülük. A szabadságharc vezető osztálya a birtokos nemesség volt, s nélküle a harcot folytatni éppoly lehetetlen volt, mint vele győzelemre vinni. »Uralkodást magán nem tűr, Szabadságra érdemetlen« — ezek az Adysorok illenek rá a Rákóczit »támogató« erdélyi nemességre. Ez a nemesség már Erdély bukása után sodródott bele a nagy kuruc szabadságharcba. Apafi Mihály alatt elárulta a magyar függetlenség ügyét, hogy osztály kiváltságait megőrizhesse. Kényszeredetten állt a fejedelem oldalára, hogy a parasztfelkelés közepette fenntarthassa hatalmát. A nagy fejedelem találóan mutatott rá: mit sérelmeztek az erdélyi urak a német uralmon. Ez a nemesség felelős elsősorban a szabadságharc erdélyi gyengeségéért — ahogy felelős az utána következő, majd másfél század elnyomatásáért s nem csekély mértékben az 1848/49-i szabadságharc erdélyi katasztrófáiért is. * Az elmondottakban számos esetben beszéltünk Rákóczi abszolút monarchia kísérletéről. Most vizsgáljuk meg részletesebben a kérdést: mi a helye a fejedelem abszolút monarchiájának az egyetemes emberi haladás történetében? Európa keleti részén előbb jön létre ä központosítás, mintsem azok a belső feltételek kifejlődhetnének, amelyek az abszolút monarchia létrejöttét követelik. Ez egyben azt a kérdést is felveti: mi az osztályalapja ezekben az országokban a központosításnak? Milyen mértékben, az igazgatás milyen ágaiban fejlődik ki ez a központosítás? Milyen ezeken a területeken a központosított állam gépezete? Létrejön-e, vagy csak kezdeteiben van meg az az »óriási bürokratikus és katonai szervezet«, »messze elágazó államgépezet«, az a »rettenetes élősdi test, mely hálóként fonja be a ... társadalom testét és minden pórusát eltömi«? Nem feladatunk, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljunk. Csak Mehring-nek a porosz állam fejlődéséről alkotott elemzésére szeretnénk felhívni a figyelmet; az elemzésből ugyanis teljes részletességgel kiviláglik, hogy még a porosz állam fejlődéseis milyen eltéréseket mutat a franciáétól.