Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 181 a szegény bányászoknak«.

113 így aztán nem csoda, hogy — bár Thoroczkai mellett működött arany váltó is

114 — az érchegységi bányászok megint csak török területre kezdték hordani termékeiket.

115 Ami arany mégiscsak útnakindult Abrudbányáról a pénzverőház felé, abból még Károlyi Sándor is kivette a vámot. »Aranyat, Felséges Uram, újabban hoztanak Abrugyból hatszázhatvanhét nehezéket és két pinz nyomót, termésaranyat penig 9 id est kilenc nehezéket« — jelentette Károlyi máj. 25-én a fejedelemnek. — »Az 667 és két pinz nyomót küldöm Ajtai Mihály uramhoz, az kilencét, mivel orvosságnak Vízaknai felette jovallya,... megtartóztattam.-«

116 Ilyen körülmények között vette át újra Grabarics az Érchegység igazgatásának irányítását. A volt diószegi inspector diplomáciai küldetéséből volt visszatérőben: a fejedelem 1707 végén Constantin Brancoveanu havasalföldi fejedelemhez küldte.

117 Június 1. körül érkezett az Érchegységbe, Bágyoni Zsigmonddal együtt.

118 Kemény kézzel próbált rendet teremteni. Gátat akart vetni a további nemesfémcsempészetnek. Az aranyváltás újabb lendületet vett.

119 Az általános gazdasági romlással azonban — ami az Érchegység számára többek között az aranyváltáshoz szükséges pénz szűkét jelentette — hiába próbálta fölvenni a harcot. Maga a fejedelem is kételkedett már abban, hogy sikerül-e tovább fenntartani az aranyváltást. »Grabaricsnál micsoda pénz vagyon, azon kívül, az mellyet Kegyelmednek az aranyváltásra adatott vala? — nem tudom« —'• írta 1708. szept. 21-én Károlyinak; — »én áztat nem is szánom hazámtól, de úgy látom, hogy az abrukbányai nagyhírű oeconomiát így félben kell szakasztanom, mert én oda máshonnan nem provideálhatok.«

120 1708 őszétől pedig az Érchegység újból csatatérré vált. A császáriak előbb szeptemberben törtek be a hegyek közé; 1709-ben Üjesztendő napja táján pedig újból rettenetesen feldúlták a bányavidéket.

121 113 KL 1708. III. Fasc. 2:80. 114 Nagy Gábor. (L.: KL 1708. III. Fasc. 11:44.) 115 »Az arany váltáshoz is hozzá fogtanak« — jelentette márc. 26-án Károlyi a fejedelemnek — »de az szegénység igen meg idegenyedett és úgy írják, Tömösvárra hordattatik«. (R—A: C. E. F. 135.) 116 R—A: C. E. F. 135. , ' 117 Grabarics titkos instructio-jának fogalmazványát 1. a fejedelem saját kezével írt leveleskönyvében. (R—A: C. E. F. 70) 118 KL: 1708. VI. Fasc. 1:14. (Szentpáli I. 1708. jún. 2-i jelentése Károlyi S.-hoz.) 110 L. 1708. jún. 15-én és júl. 24-én Károlyinak tett jelentéseit. (KL. 1708. VI. 1:62. és KL. 1708. VII F. 2:34.) 120 AR. II: 334—335. o. 121 Sárdi János deák 1709. jan, 5-én így számol be a pusztításról Grabaricsnak és Bágyoninak: »Nem volt tréfa a német dolga, nekünk újesztendőre való salve mondása alkalmatosságával. Colonellus Acton, in numero két ezer lovas, háromszáz gránátiros, Pivoda, Synka Rátzával jött volt egy felől udvarlásunkra, másfelől Pávlik cum tota suaserie, vissza is ménének cum floribus, mert az falukon ugyan meg vötte újesztendő ajándékját. Az mit hirtelen meg nem adhattak, utánnok viszik Szebenbe, hogy embereket kiválthassák. Csak ollyan falunak is, mint Körpenyes, négyszáz rhénes forint a discretioja, mindenek felprédáitatásán fellyül. Verespatak kitött magáért, mert csak három tortúrára száz ezereket adott ki. Tisz Ignáné meg is holt a sütegetésben. Fodor Sámuel, Szabó Simonék is bezzeg megadták az adójokat. Azonkívül rabokat adtak egész városul, míg egynéhány quántumokat, arany taxájokat exsolvállják... Az embereket itt így disponálták: mihelt kuruc superveniált, hírt adgyanak, gondok lészen reája, másképpen tűz, fegyver által személy válogatás nélkül megemésztetnek. Vadnak szegények ínségben; majd éhei is meghalnak az malmok nem léte miá. Főtt búzával vendégeskednek, az kinek megmaradóit valamié. Már nevetéssel fogják kegyelmeteket is acceptálni.« (KL 1709. I. Fasc. 1:29.)