Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 177 Annál erősebb lett az erdélyi urak közigazgatási hatalma. Jobbágyaik feletti korábbi hatóságukat visszanyerték, s a közigazgatás terén még olyan akadályok sem álltak politikájuk korlátlan érvényesülése útjában, mint korábban Radvanszky János, vagy — Forgách Simon. A katonai főparancsnok és egyben első tanácsos, Pekry Lőrinc, minden eszközzel őket támogatta. így következett be 1707 őszén a katasztrófa: Erdély második elvesztése. Rabutin seregével bevonult Erdélybe s Rákóczi erdélyi hadai visszavonultak előle. A Rákóczihoz állt erdélyi urak egy része újból átnyergelt; a többiek Magyarországra vagy Moldovába szorultak. A fejedelem azonban még ekkor sem adta fel a kis országot. 1708 tavaszán Károlyi Sándort küldte be Erdélybe — az 1708. év (s az Érchegységben még 1709-nek is egy része) Rákóczi erdélyi uralmának utolsó szakasza. VI. Rákóczi erdélyi kormányzatának utolsó szakasza. (X708—1709. eleje.) Erdély második elvesztése után a fejedelem Károlyi Sándort szemelte ki Erdély főparancsnokának. A tehetetlen és megbízhatatlan erdélyi tábornokoktól nem volt mit várnia; kézenfekvő volt tehát a tiszántúli hadak főparancsnokának beküldése, aki egyébként már korábban is harcolt Erdélyben. Károlyi kb. 1708 elején tervezetet készített Erdély kormányzatáról. Az ország felszabadítására véleménye szerint három hadoszlopban kellett beküldeni a sereget. Az egyik hadoszlop élén maga állott volna. Mindegyik oszlop parancsnoka mellé polgári tanácsosok beosztását tartotta szükségesnek: az ő oszlopa mellé két, a többiek mellé egy-egy tanácsosét. »Valamely politicumok, oeconomicumok lesznek, mindenik commando mellett való tanács uraknak fog incumbálni azokról informáltatván, hogy dispönállyanak és provideállyanak... úgy mindazonáltal, hogy mindent az Commando hírével cselekedjenek és azonkívül semmit sem.-«

08 A terv tetszetős volt, de több bajt szerzett volna, mint jót. Az erdélyi nemesség kormányzatára bízni az országot kevés sikerrel kecsegtető vállalkozás volt — a katonai kormányzatnak ezt a formáját bevezetni azonban csak tovább rontotta volna a helyzetet Erdélyben. A fejedelemnek sikerült középutat találni a katonai és a nemesi kormányzat közt — természetesen gondoskodva arról is, hogy a kuruc hadak nyomában helyreálljon a közvetlen irányítása alatt álló kincstári igazgatási szervezet. Rákóczi 1708. febr. 2-án Károlyból rendeletben értesítette a két Barcsait, Teleki Mihályt és Thoroczkai Istvánt — Pekryt nem volt szándékában Károlyinak alárendelni, mert ez csak újabb személyi torzsalkodásra vezetett volna, Mikes pedig Moldovában szorult — hogy Károlyit nevezte ki Erdély főparancsnokává s »a tanácsi rendből is ő kegyelme mellé kegyelmeteket adjungáltuk, hogy a haza javára és hadaink jó renddel való subsistentiájára tartozó dolgokban együtt és egy értelemmel munkálkodjék kegyelmetek«.

99 Aznap a fejedelem meg is kezdte tárgyalásait az erdélyi tanácsurakkal. A tárgyalások február 7-ig megszakítás nélkül tartottak; 12-én, 25-én és 26-án újabb konferenciára került sor. A tárgyalások részletei nem ismeretesek, a fejedelem nyilvánosan csak a febr, 6-i hadiszemle végén fejtette M véleményét az erdélyi uraknak. »Fejedelmi szivének nagy keserűségével proponálta« — írja Beniczky — »hogy tudniillik reménlette volna eő Felsége azon maga Országábul nagyobb frequenciával való jelenléteket státusoknak, de úgy láttya, hogy a' kinek jobban illenék a haza szolgálaty08 SzKK: Thaly-gyűjt. 8. 99 RL: II. 3. h. (1075. C). 12 Levéltári Közlemények