Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 173 -director útján törvénybe idéztette, a labanc uraknak pedig 15 napot adott a hűségeskü letételére azzal, hogy ellenkező esetben rájuk is az országgyűlésre való evocatío vár.

74 A VIII. te. hozta létre a tanácsot. Tanácsurak a következők lettek: Pekry, a kél Barcsai — Mihály és Ábrahám —, Thoroczkai István — a tábla elnöke —, Kemény László, Mikes Mihály, Vay Ádám — a fejedelem főudvarmestere —, Teleki Mihálv és Arelt János. Vay tanácsosságának — bár az ő huzamosabb erdélyi tartózkodásáról nem tudunk — az volt a célja, hogy a »legbölcsebb magyar« képviselje a tanácsban .a fejedelem politikáját. Itélőmesteri tisztre Bartha András — akit a gyulafehéri országgyűlésen ideiglenes ítélőmesterré választottak s később a Consilium secretariusának tisztét töltötte be — és Samarjai Péter jutott. A tábla ülnökeivé 12 személyt választottak meg. A fiscalis dírector tisztét Patkós Mihály nyerte el — aki aztán 1707 végén árulóvá lett.

73 Emellett az országgyűlés egész sor intézkedést tett a kormányzatban mutatkozó bajok megszüntetésére. A XVI. te. általános számvételt rendelt el. Ennek köre kiterjedt a fiscalitas-okra, s a megyék, székek és városok olyan tisztjeire, akiknek szolgáltatások fordultak meg a kezén, akár »a német birodalma alatt-« viselték ezt a tisztséget, akár azután. A számvevőbizottság élére az országgyűlés Mikes Mihályt állította, mellé a tábláról Bethlen Jánost, Rhédeí Pált, a megyék részéről Körösi Györgyöt, a székelységről Barabás Györgyöt, a szász natio részéről Auner Pétert, a fejedelemnek biztosítva azt a jogot, hogy ha a bizottság valamely tagja nem lehetne jelen, gondoskodjék az illető helyettesítéséről.

7

'

1 Számadásra szólította fel az országgyűlés, azokat is, akiket a császáriak rendeltek inspectorokul a kurucokhoz állt birtokos nemesek jószágaiba, s akik — így adja vissza a törvénycikk a birtokos nemesek panaszát — »letött hiteket s atyafiúi szereteteket ejurálván, azokban sok pusztítást és tékozlást töttek, az oeconomiát negligálták és másoknak is a pusztításra okot adtának.«

77 A törvényhatóságokban mutatkozó igazgatási bajok — excessusok, extorsío-k, oppressio-k — s az ezek miatt felhangzó panaszok kivizsgálását is elrendelte az országgyűlés. Mindegyik törvényhatóságba investigatorokat küldött ki.

7s A törvényhatóságok igazgatásának egyik, komoly károkat jelentő baját akarta megszüntetni az országgyűlés azzal, hogy XXI. tc.-ében kimondotta: senki sem viselhet egyszerre vármegyén is, székely széken is főtisztséget — gátját próbálván ezzel vetni a törvényhatóságok igazgatása elhanyagolásának s annak is, hogy egyes nagyurak (mint maga Pekry is) az országos kormányzatban vitt szerepük mellett még több törvényhatóság vezető tisztjeként, valóságos territoriális kiskirály-hatalmat is gyakoroljanak.

70 A XV. te. a katonaság tartásáról gondoskodott, kimondva, hogy a tett repartitio-kat a thesaurariusnak legyen tisztében behajtani. Ezzel a thesaurarius kezében egyesült nemcsak mindaz, amit az ország kincstári igazgatásából a fejedelem nem saját apparátusán át, közvetlenül igazgatott, hanem a hadak tartásának dolga is, amely 74 TT 1897: 588. o. 75 TT 1897: 588—589. o. 7(1 TT 1897: 595. o. 77 X. t. c. TT. 1897:593—4. o. 78 XVII. t. c. TT 1897: 595—596. o. 7ii TT 1897: 597. o. .^