Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.
166 Trócsányi Zsolt rosoktól, tábori mészárszékekről és korcsmákból, pénzverésből származnak — behajtása volt. Tájékozódnia kellett afelől is: honnan mennyi jövedelmet várhat. Szorosan a Consilium felügyelete alá volt rendelve; a fejedelem és a tanács rendelete nélkül nem fizethetett ki semmit; számadásra volt köteles. Havonta jelentést kellett tennie a Consiliumnak bevételeiről és kiadásairól. A tanács viszont szükség esetén biztosította az assistentia-t a jövedelmek behajtásánál. 46 Már 1705-ben volt a fejedelemnek erdélyi számvevője is, Király Sámuel személyében. A fejedelem 1705-ben nem hívott össze Erdélyben országgyűlést. A Consilium márciusban Marosvásárhelyt összehívta a megyék és szász székek követeit. A tanácskozáson a hadak élelmezésének dolgát vitatták meg. Rákóczi azonban — jogos bizalmatlansággal — márc. 14-én rendreutasította a tanácsot ezért, s az, mentegetőzve, kénytelen volt Ígéretet tenni arra, hogy a jövőben nem ártja magát a szorosan a fejedelem hatáskörébe tartozó dolgokba. 47 Forgách Simon pedig még márc. 3. előtt alaposan megrótta a tanácsot lépéséért, »nem igaz tisztességes dolog«-nak nevezve . a »conventiculum« összehívását. 47 /^ Telekit a tábornagy külön is kérdőre vonta a marosvásárhelyi gyűlés miatt. 48 Augusztus 23—26-án viszont maga Forgách hívott össze Nagyselykre confluxust, amelyen a tanács és a három nemzet követei vettek részt. A gyűlésen Forgách tett előterjesztést; ennek tárgya a szorosok őrizete, a megyék által adott zsoldosok fizetése és a katonaság számára élés felvetése volt. 49 Forgách Simonnak az erdélyi polgári igazgatásban vitt szerepe külön probléma. A tábornagy a hadak élelmezése tárgyában rendelkezéseket adhatott a Consiliumnak; egyébként is befolyhatott működésébe, hiszen egy ízben kb. két hétig táborában időztette, egyik elnökét, Teleki Mihályt pedig hónapokon át maga mellett tartotta. A viszony Forgách és a Consilium között a lehető legrosszabb volt. Senki olyan élesen nem látta s oly maró gúnnyal nem jellemezte a tanács működését, mint a tábornagy. Idézünk egy-két részletet Forgách március 14-i jelentéséből: »Az Consilium multa disponit, de annak se lába, se feje, mert nem mozdul; miserrima miseria... nagyságod az Consiliumrul úgy gondolkodgyék... multum praesentat, nihil facit... Itten Nagyságod ne úgy imáginalódgyék, hogy volnának magnae considerationis homines; nem kell Nagyságodnak ezekhez sok ceremóniával lenni, quia nesciunt, quid faciunt, nagyságod maga, keresztényi indulatából tehet vélek jól, de magokra semmi consideratio, sunt faex hominum, quod imperasti Domine, jam factum esse puta: ez az ő dolgok.« 50 Forgách szavainak hiteléhez azonban némi kétség fér. A tábornagy Erdélyben — nem beszélve sok gyanút ébresztő hadműveleteiről — provokációs .politikát folytatott. Erdély állapotairól festett képe csak érvül szolgált számára annak a követelésének alátámasztására, hogy a fejedelem küldjön •magyarországi biztosokat Erdélybe. Már február 6-án azt javasolta a fejedelemnek, hogy »az instituált consiliumba magyarországi igaz híveiben egyet ad minimum plántáljon, avagy ez a consilium ne legyen independenter a generalatusságtól,« 51 46 Az instructio-t 1.: Radvánszky-lt. III. o. XLIII:23. 47 A Consilium 1705. márc. 26-i jelentése Rákóczihoz (RL:II. 2. a.). 47 /a Radvánszky-lt.: III. o. XXXI:53. 48 Teleki M. naplója, 121. o. 49 MHHS XXXV: 463—464. o. 50 R—A: C. B. Fasc. 24. 51 R. Kiss I.: 224. o.
