Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában ig;.j Teleki hatásköre bizonyára kiterjedt a harmincadigazgatásra is; Rákóczi erdélyi harmincadjainak működésével azonban a gyulafehérvári országgyűlést megelőző időszakban nem találkozunk (nem értjük az erdélyiek közé a partiumi harmincadokat). Foglalkozott az adminisztrátor az erdélyi bányászati igazgatás újjászervezésével is. A sóaknákat.az elvonuló császári seregek kirabolták: magukkal vitték a készletnek és a bánya felszerelésének egy részét. Teleki mindjárt működése kezdetén, 1704. március 4-én megszemlélte a kolozsi sóaknát és rendelkezéseket is tett ott.

6 A kolozsi mellett a dési sókamaraispánság működéséről van tudomásunk ebben az időben; vezetője Kismarjai Albert volt. Külön kérdés az Érchegység igazgatása. Az Érchegységet 1703 októberében vették birtokukba a kuruc seregek Bár a menekülő császáriak itt is igyekeztek tönkretenni a banyákat (magukkal víve a készletekből azt, amit csak tudtak), még október vége felé meg lehetett szervezni a bányavidék igazgatását. A vidék élére Sennyei István tábornok inspectori rangban Bágyoni Zsigmondot állította. Hatáskörébe tartozott az. abrudbányai bányák, valamint a zalatnai és az offenbányai bányauradalmak igazgatása; Sennyei október 30-án még a halmágyi uradalom udvarbíró ját is arra utasította, hogy »ha miben« az abrudbányaiak »megfogyatkoznának az bányák mívelésének continuadiójában, kegyelmed ő kegyeimétül requiráltatván, assistálni mindenekben el ne mulassa«.

7 Legfontosabb teendője az arany váltás volt s amellett a zalatnai higanybányák működtetése. Az uradalom jobbágyainak szolgáltatásait is az inspectoratus hajtotta be.

8 • Az igazgatás megszilárdítása azonban nem ment k legkönnyebben. Egy.részt Rabutin »büntetőexpedícióitól« kellett rettegni az érchegységieknek; s a? Erdélyben működő kuruc seregek ekkor még nem nyújtottak elegendő védelmet nekik. »A németek s rácok« — írta Bágyoni 1703. december 15-én Abrudbányáról — »reáütvén Zalatnabányára, meggyútván, porrá tötte; azonkívül az Ompolyság mellett tíz falut felégettenek, — mely is esett az ittvaló hadaknak széllel való kóborlások és nagy szófogadatlanság miatt. Itt senkisem maradót! más, hanem adjutáns Gyulay János uram; eleget munkálódott rajta, hogy a hadak jó dispositio alatt legyenek, de praeda kedvéért elmentek sok helyeket hódcltatni, — azokat osztán nem oltalmazák, a német reá megyén, s felégeti.«

0 A másik nehéz probléma az volt, hogy az arányváltáshoz pénzre volt szükség; a bányászok ugyanis hitelbe nem akarták adni az aranyai. A pénzhiány s a kiépülő új kincstári szervezet adminisztratív nehézségei következtében elMarosszék: Dósa Péter Háromszék: Daczó János és Miskolczi Zsigmond Csik-Gyergyó-Kászonszék: Sándor János Fpgarasvidék: Veres Ferenc Udvarhelyszék: Jakabházy Zsigmond Áz inspectorok közül Kismarjai Albert a dési sókamaraispáni tisztet is betöltötte. 6 Teleki M. naplója, 53. o. 7 AR I. 231. 8 Űjváry János 1703. november 25-én írja Gyulay Jánosnak Zalatnáról: »Mindenik bíró, ispánokkal együtt, megígértek kegyelmednek 3—3 rókabűrt« AR. I. 249. 9 AR I. 194. o. Bágyoni természetesen igazságtalan a portyázó kuruc csapátokhoz, amikor egyszerűen zsákmányolási kedvükkel magyarázza hadműveleteiket. Az azonban tény, hogy az Erdélyben működő kuruc seregek hadműveletei még jóval később is tervszerűtlenül folytak, ami lehetővé tette az első meglepetéséből magához tért császári főhádparancsnokságnak, hogy egyrészt érzékeny csapásokat mérjen a kuruc hadakra, másrészt feldúlja a »rebellis fészkeket« — a kurucok oldalára állt erdélyi városokat és bányavárosokat.