Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 151 Apor, Bethlen Miklós dühödt ellenfele, aki 1703-ban már, lemondva a thesaurariusságról, az ország generálisának tisztét viselte, éppen csak megérte a kancellár bukását, s aztán meghalt. A tanácsosok is sorbari elfogytak. Mikor 1708 november 13-án Bánffy György gubernátor is eltávozott az élők sorából, a Gubernium három személyből állt: egyetlen magyar tanácsosból, Haller Istvánból, és két szász királybíró-tanácsosból: Weber Péterből és Conrad Sámuelből. Az udvar egyelőre nem állította viszsza a Guberniumot,. hanem Deputatio-t szervezett helyébe. A Thesaurariatus árnyék-működése lényegében Apor leköszönésével szűnt meg. Utána az udvar csak formálisan töltötte be ezt a tisztséget — Kálnöki Sámuel erdélyi udvari kancellárral; Káinoki halála után pedig a tisztség üresen maradt, egészen 1742-ig. A Cameratica Commissio — szervezeti és személyi változásokkal — lényegében megmaradt s miután Rákóczi végleg elveszítette Erdélyt, folytatta a kincstári igazgatás kiépítését. Az ország generálisának tiszte már 1691-ben is inkább volt cím, mint tényleges hatalom; a kuruc szabadságharc alatt csak kezdetben, néhány esetben került sor arra, hogy erdélyi labanc insurgensek kuruc seregekkel ütközzenek meg; szereplésük a csatavesztések sorából állt. Apor halála után ez az értelmét vesztett tisztség is betöltetlenül maradt. Az egyetlen hatóság, amely a hadaktól bátorságos helyen vészelte át a kuruc szabadságharc idejét, az Erdélyi Udvari Kancellária volt. A Kancellária a szabadságharc egész ideje alatt működött; igaz, gyakran elég nagy kerülőkkel, vagy kockázatos úton, juttatva el leveleit a Gubemiumhoz. A Gubernium és az Erdélyi Udvari Kancellária viszonya ebben az időben mégkevésbé volt rendszeres, mint korábban; a Gubernium időszakonként hosszú tájékoztatókat küldött a kancelláriának, belefoglalva a hadieseményektől kezdve nemesítési ügyekig mindent, amit közlésre érdemesnek tartott vagy el akart intéztetni, olyan szókimondóan írva le a császári hadak szörnyű pusztításait, hogy fiaik és unokáik egy jó századig tőlük, a hitvány erdélyi nemesség leghitványabbjaitól is tanulhattak volna bátorságot — vagy éppen követet küldött fel az udvarhoz, memorandummal és részletes utasításokkal; a kancellária pedig ugyancsak időnként tájékoztatta a Guberniumot az udvarnál forgó erdélyi ügyek előmeneteléről. Az egész erdélyi kormányzat legfőbb irányítója a császári főhadiparancsnok volt. Ez az erdélyi császári kormányzat nyomorúsága történetének rövid foglalata. S most lássuk: hogyan alakul ki, ezernyi nehézség, probléma közt, Rákóczi erdélyi kormányzata. 1. Rákóczi erdélyi kormányzatának kezdetei az 1704-i gyulafehérvári országgyűlésig. A Rákóczi-szabadságharc kezdetét Erdélyben még kevésbé jelzik ünnepi harsonák, mint Magyarországon. »Servile bellum«-nak indult ez, a Gubernium kifejezésével. Éppen a szabadságharc kezdeti szakaszának ilyen jellege teszi érthetővé számunkra azt, hogy 1703 nyarától 1704 júniusáig inkább csak az igazgatás kezdeteiről beszélhetünk Erdély felszabadított területein, mint kifejlett igazgatásról. Ezek a kezdetek azonban a legfontosabb területen jelentkeznek: a kincstári igazgatás területén. Az első kincstári jószágok, amelyek a fejedelem kezére kerültek, partiumi kincstári uradalmak voltak. A Partium igazgatási problémáival azonban csak ott foglalkozunk, ahol ez elkerülhetetlen; ez a terület a szabadságharc kezdetétől