Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

146 Ha Bálint feliratainak megtekintését feleslegessé téve adott azok tartalmáról felvilágosítást. Ez az Index ránk maradt. Készült továbbá, szintén az egész anyaghoz, egy »Uberior consignatio« című segédlet is,"

2 melyet a XVII. sz. végén még emlegetnek, de nem maradt ránk. Ez az egyes zsákok tartalmát kétségkívül bővebben tárgyalta. Az Index ugyanis, sok esetben, sajnos, egészen szűkszavú, hiszen ilyen tételek is vannak benne: »Variae litterae utiles et necessariae, partim privatae, partim publicae« stb. A zsákokon belül az egyes csomókon a tartalmat jelző feliratokat helyeztek el, rendszerint úgy, hogy a csomót ki sem kellett bontani a tartalom megállapításához. Ahol hiányoztak ezek a feliratok, ott Thurzó Imre a rendezéskor készíttette el ezeket. Egyes fasciculusok palliumain a feliratok — azok tartalmának fontossága szerint — részletesebbek vagy rövidebbek voltak. Ahol mindez nem látszott kielégítőnek, ott a modern levéltári elveknek megfelelően, külön mutatót készítettek a zsákok tartalmához. Jellemző, hogy a birtokjogi capsáknál erre sohasem került sor, ellenben a politikai és diplomáciai iratoknál több esetben. Míg ti. az előbbiek kisebb számban voltak, és bennük az eligazodás könnyebben ment, addig az utóbbiak nagy száma és szétfolyó tartalma ismételten megkövetelte mutató készítését. Megmaradt pl. a Zz zsákhoz készült mutató,

03 amely a zsákban levő iratokat fasciculusok szerint sorolja fel. Bár évszámot kevés esetben ad, látható, hogy az egyes csomók általában a történeti események sorrendjében tartalmazzák az iratokat. Az Indexben jelölve vannak még mutatók az Ee és az Ll zsákokhoz, ez utóbbi esetében az indexet a zsákra erősítették. Mivel azonban az Indexben pl. a Zz capsánál, az osztrák protestánsokra vonatkozó anyag capsájánál sincs jelezve, hogy ahhoz mutató készült, így feltehető, hogy még sok más táskához is volt mutató, csak az Indexben nem jelezték s a mutató sem maradt fenn. Az bizonyos, hogy a Thurzó Imre-féle rendezésnek egyik indítóoka éppen a nyilvántartás addigi hiánya s az iratok közti nehézkes kiigazodás volt. Maga mondja az Index bevezető soraiban, hogy e füzet segítségével most már bárki könnyen megállapíthatja, mely' capsában milyen természetű iratok vannak és hogyan találhatók meg. A rendezés elvei, az iratok csoportosítása és értékelése is mind annak a jele, hogy a rendezés és az Index a kiigazodás céljait szolgálta. A fentiekben valójában már arra a kérdésre is feleltünk, hogyan lehetett egyes darabokat megtalálni: a zsákokon levő feliratokból vagy az Indexből meg kellett állapítani a zsák betűjét és azon belül, ha volt hozzá külön mutató, annak segélyével lehetett a csomót megállapítani; ha ilyen külön mutató nem volt, akkor a zsák összes fasciculusait át kellett nézni s ez vezetett eredményre. Ez könnyen ment, hiszen a csomók kicsinyek voltak és mindeniknek palliumán ott volt a tartalom, tehát ki sem kellett őket bontani. De következtetni lehetett a fasciculus alakjáról is. Éppen a könnyebb megkülönböztetés végett hagyták az iratokat eredeti alakjukban és a szerint kötötték fasciculusokba. § • Mind az árvái, mind a szepesi ágnál egy-egy belső familiáris jól ismerte a levéltár rendjét és ha valamire szükség volt, akkor ők keresték és emelték ki az iratot. Thurzó György és fia, idejében Gyurcsánszky György prefektus ismeri a levelek státusát, ő segít Thurzó Imrének a rendezésben, ő a levéltár őre. Szaniszló nádor szepesvári levéltárát Platthy Ferenc belső familiáris, komornyik ismeri, Szaniszló végrendeletében is meghagyja, hogy a levéltárból i a szükséges iratokat Platthy emelje ki a nádor legidősebb fia jelenlétében.

61 02 Ez a Tttt capsa után következő 5. számú, utolsó zsákban volt elhelyezve. 6S Lásd az 57. számú jegyzetet. , 64 ^ végrendelet NRA fasc. 506. nr. 19.