Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

140 IIa Bálint zsákokból kiemelt anyagot helyeztek el utólag, amikor a rendet többé betartani nem lehetett. Minden egyes uradalomnál az iratok elhelyezése azonos elvek szerint történt. Egy-egy vár, illetve uradalom első zsákjába minden esetben a privilégiumokat és más hozzájuk hasonló fontosságú iratokat helyezték. Eredeti kifejezéssel: Privilegia diversorum regum et al-iae litterae necessariae. Ez a gyűjtő kifejezés jelenti a királyi adományleveleket, statuciókat, határjáró okleveleket, királyi konfirmációkat és konszenzusokat stb. Míg másfajta iratoknál számszerűleg ritkábban tüntették fel a mennyiséget, ennél az iratfajtánál a rendezésről készült Index a legtöbb esetben megjelöli a mennyiséget: Árvára húsz, Lietavára huszonhárom, Tokajra tizenkilenc ilyen iratot helyeztek el a megfelelő zsákokban. A privilégiumok közé sorolták be nemcsak az uradalmak összességére vagy a várakra, hanem azok egyes falvaira, egyes tartozékaira vonatkozó kiváltságleveleket is. A privilégiumos anyagot Thurzó Szaniszló, végrendeletében, »az derek privilégiumok, kik az varakhoz és azoknak akvizíciójához valók« kifejezéssel illeti, más esetben pedig »privilegia principalia«-nak nevezik. A privilégiumos táskák után azok a táskák következnek, melyekben a peres iratokat, az egyes uradalmakra, illetve azok egyes tartozékaira vonatkozó pereket helyezték el. Ezeket a rendezésről készített Index »Processus, Variae causales, Litterae et actio, Litterae causales et transactionales« megkülönböztető névvel jelöli. Thurzó Szaniszló a végrendeletében ugyancsak világosan megjelöli, a derék privilégiumokkal szemben, á »határleveleket és pörfolta leveleket«, amelyek sűrűbben kellenek, tehát helyes, hogy ne Szepes várában az ági levéltárban őriztessenek, hanem minden gyereke a neki jutott birtokokra tartozókat magánál tartsa. A perek mellett helyezték el, természetesen, a perre vonatkozó egész levelezést, a perhez csatolt sok mellékletet, esetleg másolatokat (hiteleshelyi és más levéltárakból) stb. Egy ilyen perirat tehát a teljes bizonyító apparátust magában foglalta és ha a végső ítéletet (finalis decisio) is tartalmazta, úgy azt külön feljegyezték. A periratokat Thurzó Imre birtokok és a családok szerint csoportosította, akik ellen a per folyt vagy akik a pert indították. Pl. Totus Processus in negotio possesionis Malatina contra famíliám Kubinyi, vagy Processus nobilium Michaelis et Johannis Platty de Palugia. A perek között is megkülönböztette a határpereket s ezeket külön zsákokban helyezte el. Pl. Metales inter Nagylehota et Pribiss, vagy Litterae metales variarum possesionum ad arcem Byttche spectantium. Amikor -kevés az egy-egy uradalomra vagy helységre vonatkozó iratanyag, ebben az esetben Thurzó Imre mind a privilégiális, mind a peres iratokat egy zsákban helyezte el. Így: Litterae tam privilegiales quam causales factum bonorum Richnio concernentes. Persze, magában a zsákban ez esetben is különválasztották a privilégiumokat és külön a pereket, rendszerint mind a kettőt újra kezdődő időrendben. Egyébként a peres iratoknál is van példa arra, hogy azokat is számszerint tartják nyilván, pl.: az Ocskay-család ellen Bánfalva miatt indított per iratai egy kis táskában, összesen hét darab. Egy zsákon belül mi volt a beléje helyezett iratok rendje? A sorrendet az iratok fontossága és értéke adta meg. A legnagyobb jelentőségű irat, a királyi donáció kapta mindig az első helyet, utána következtek az esetleges introductoriae, majd confirmationales, consensuales, concambiales, impignoratitiae, stb. Ha egy-egy speciesen belül több irat volt, ott azután az időrendet követte az