Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

Magánkancelláriai ügyintézés 137 aliae quaelibet causales simul cum litteris privilegialibus in facto baronatus seu collatione insigníum... Ekkor a levéltárban még tisztán birtokjogi privilégiális, jogbiztosító anyag feküdt a bárói diplomával együtt. Ha volt is emellett kevés egyéb anyag, nem volt értéke, azt nem is követelték vissza. Thurzó Szaniszló vissza is kapta a szepesvári levéltárat. Maga Augsburgban halt el és az utána itt megmaradt iratok ugyancsak átkerültek a Szepesvárában elhelyezett levéltárba. 1610-ben Thurzó Szaniszló, a későbbi nádor, Miklós nevű öccsének, 1623ban pedig Kristóf nevű öccsének özvegyétől átveszi a náluk levő iratokat és így az ág összes birtokjogi privilégiumát most már egy helyen, a szepesi kincstárban egyedül őrzi Thurzó Szaniszló. Ugyanő végrendeletében külön rendelkezik a levéltár anyagáról. »A derek privilégiumokat-«, azaz a várakra és azok megszerzésére vonatkozó jogbiztosító okleveleket idősebbik fia őrizze Szepes várában, a határ- és peresleveleket pedig mindegyik gyermeke őrizze a neki jutott birtokokra vonatkozóan. De ezekről registrumot kell készíteni és azt Szepesvárában a privilégiumok mellett kell elhelyezni. . A levéltár helyisége 1623-ban a várban a palatium mellett levő külön »conclave-«, amelyben azonban más értékek is vannak, tehát valójában »tárház«; így is nevezi végrendeletében Szaniszló.

48 1636-ban a szepesi ág kihalt. Levéltárának gazdasági anyaga és különösen a levelezés megtalálható az árvái ágnak az Országos Levéltárban levő levéltára irregestrata részében. A nádori iratok sorsát nem lehetett megállapítani. III. A levéltári rendszer. Mint már mondottuk, a XVI. században nemcsak a Thurzó-levéltár esetében, hanem általánosságban is a kincstárban vagy tárházban elsősorban a privilégiumokat, a birtokjogok biztosításának e fontos okiratait őrizték. Minthogy ezek voltak a birtoklás alapja, esetleges peres esetekben a legdöntőbb bizonyíték! anyag, érthető, hogy ezeket kiállításuk után azonnal a kincstárban helyezték el és állandóan ott is tartották. Még peres esetekben is, ha lehetséges volt, csak a hiteles átírást mutatták be, az eredetit nem hozták ki az aerariumból. Nem kétséges, meg lehet állapítani a Thurzó levéltárból megmaradt privilegiális iratokon levő feljegyzésekből, hogy a lietavai kincstárban is a legrégebbi és egyben legnagyobb értékű anyag a »privilegia«. Az sem kétséges, hogy ezeket az iratokat zsákokban őrizték, az is bizonyos, hogy e zsákokat valamiképpen megjelölték, hogy el tudjanak közöttük igazodni. Az iratok hátlapján hasonlóképpen ott találjuk az eligazítást célzó, az egyes darabok feltalálását lehetővé tevő, már a XVI. sz. második feléből származó tartalmi felírásokat. Közelebbit és konkrétumot azonban erre vonatkozólag mondani nem lehet, mert a Thurzó Imre-féle rendezésről készült index is csak azt jegyzi meg, hogy voltak a rendezés alá került anyagon addig is bizonyos jelzetek, ismertetőjegyek (characteris), amelyek segítettek a tájékozódásnál. Ezt csak a fentiek szerint lehet értelmezni, hogy a zsákokon voltak jelek, betűk, esetleg feliratok.

49 48 A szepesi ág levéltára történetét a következő dokumentumok bizonyítják: Országos Levéltár NRA 416/13, 417/23, 25, 419/44, 47, 436/50, 506/19, továbbá Irreg. fasc. 9. 84, 184, s 189. old., fasc. 14. 18. és 21. old., végül Irreg. 15. fasciculusban több irat. 49 Bár a Thurzó levéltár XVI. századi rendszerére nem maradtak közvetlen adatok, arra csak következtetni lehet, találtunk elszórtan más levéltárakra vonatkozó adatokat már a XVI. század harmadik negyedéből. Megmaradt pl. a garamszentbenedeki apátság levéltárának egykorú jegyzéke 1569-ből, amely az apátságra és népeire vonatkozó kiváltságleveleket és peres iratokat regesztrálja (Esztergomi kápt. m. lvt. Lad. 83. fasc. 2. nr. 3). Az iratokat zsákokban őrizték, amelyek lenből készültek és megkülönböztetésül különböző színűre festtették őket. A zsákokon belül ligaturák (kötések) voltak a kisebb egységek. A zsákok maguk sorszámokat kaptak a tájékozódás céljából. A bennük lévő anyag a regesztumban 1-gyel kezdődő sor-