Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

130 IIa Bálint vagy minuált, esetleg visszaadta azt az ügyintéző titkárnak módosítás, beletoldás végett. Amikor aláírásra került az úr elé, még akkor is gyakran toldott bele, leginkább »Postscriptum« formájában. Persze nem minden ügyet revideált elsőfokon maga az úr, pl. a nádori kiadványokat átnézték előtte a nádori fősecretarius vagy protonotárius, más kiadványokat pedig a prefektus, az udvarmester vagy a jogügyi igazgató. Bele javításaikat sok esetben ott látni a fogalmazványokban. Vitéz prefektusnak van is jónéhány levele urához, amelyben felhívja figyelmét az általa átvizsgált konceptusokra. melyeket rendben talált vagy amelyekbe maga is a margón beletoldott, kérvén urát,, hogy szövegmódosításait fogadja el és írassa bele az expedícióba. . A felülvizsgálásnál írta rá sok konceptusra az úr a keletet és az üdvözlő formulát. Ekkor írt rá különböző utasításokat a scribának és rendelkezett véglegesen az expediálásról. Ilyen utasítások közül felsorolunk néhányat: Az expedíció azonnal tisztáztassék le. •— Az expedíció — mutatis mutandis — megküldendő még ennek és ennek, azaz a fogalmazvány csak egyszer készült el és arról a scriba több expedíciót, olykor nyolcat-tizet is készített. — Utasítások arra vonatkozóan az írnoknak, hogy egyes ügyekből, melyeket tartson meg másolatban az akta mellett és mely fogalmazványokat milyen formában írjon le. Thurzó György nádor pl. elrendeli, hogy a somogymegyei dicaszedőhöz intézett mandátumát az írnok levél formájában tisztázza. Ezek az utasítások valójáfean már igen nagy fejlődést mutatnak a középkori ügykezeléshez viszonyítva és nagy lépést jelentenek a modern aktaszerű kezelés felé vezetőúton. Amikor az expedíció készen volt, az ismét az úr elé került, aki azt még egyszer átolvasta, különösen ha fontosabb ügyekről volt szó s végül aláírta. Arra is van példánk, hogy a teljesen kész szöveg alá még további szöveget toldott és csak azután látta el aláírásával. Ez a szöveg olykor a főszöveg terminusait is megváltoztatta, tehát teljesen érdemi rész volt. Az expedícióval együtt került az úr elé a fogalmazványtervezetről készített tisztázat, »par« is, melyet sok esetben az úr — mintegy a mar aktakiadás elődeként — szintén sajátkezűleg aláírt és így az expedíciónak teljesen hiteles szövegét az irattárban bármikor fel lehetett találni és felhasználni. Az aláírás után (subscribere, subscriptio) következett a kiadvány megcímzése, megpecsételése, majd expedíciója. Ezt már az írnokok, a deákok végezték. Fontos volt a címzés, mert ebben a korban mindenkit csak »rendi szerint« becsültek meg és ennek kifejezésre kellett jutni a levelek címzésében is. Czobor Anna pl. szégyenkezve kér bocsánatot Thurzó Szaniszló nádor feleségétől, mert hozzá intézett levelének címzésébe hiba csúszott be, de — mint írja — nem ő, hanem a »hitvány • deák« hibás. Thurzó György bécsi titkára a vezető osztrák, morva, cseh, német és sziléziai politikusok teljes címeit összegyűjtötte és megküldte urának felhasználásra. A deákoknál tehát megvan a címtár és ennek alapján végzik a levelek címzését. Olykor az elintézésre kiadott utasítás is segítséget adott ebben a titkárnak, ill. írnoknak. Pl. a tescheni herceghez irandó levél »tanquam ad amicum, vicinum et fratrem nostrum« készüljön, parancsolta Thurzó György. Amikor az expedíció be is volt pecsételve, akkor következett annak utolsó aktusa: a továbbítás, eljuttatása a címzetthez. Itt tekintetbe jött a posta, bizalmas leveleknél a küldöncök. Thurzó György leveleiben pl. több éven keresztül megtaláljuk ugyanannak a levélyivőnek a nevét. További mód a falusi bíró és a falvak lakóinak igénybevétele postai szolgálatra. Nagy feladat hárult e tekintetben a darabontokra is,, akik az úr esküt tett emberei, tehát teljesen megbízhatók. Nekik a porkoláb adta át a leveleket és az is felelt kézbesítésükért. Van azután alkalmi posta, egy-egy küldönc