Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Sárközi Zoltán–Szigetvári István: A „SZÖVOSZ”-ba beolvadt szövetkezeti központok története és iratai / 104–122. o.

Sárközi Z.—Szigetvári I,: A SZÖVOSZ-ba beolvadt szövetkezeti központok 105 szabadossá fajult szabad verseny és az uzsora különböző fajtái ellen.

4 Nem tűzték ki a2onban célul a kapitalista gazdasági rend megdöntését és a szocializmussal való felcserélését, hanem csak megreformálását. Éppen ezért szervesen beilleszkedtek az adott társadalmi viszonyok közé. De tagjaikat nem az egoizmus, hanem az altruizmus, a közös érdekek védelme, a kölcsönösség és önsegély alapján tömörítették, bennük az egymásrautaltság, a szolidaritás érzését ébresztették fel. A kapitalista viszonyok korlátai között főleg a kereskedelemi jellegű fogyasztási-, és értékesítési-, továbbá a hitelszövetkezetek virágzottak fel. Egyaránt elterjedtek városon és falun, az ipari és a mezőgazdasági dolgozók körében. Termelőszövetkezetek azonban már csak elvétve alakultak. A bányászatban, nehéziparban és közlekedésben a szövetkezeti elv egyáltalán nem tudott érvényesülni. Csekély szerepe volt a nemzetközi kereskedelemben is, ahol az áruforgalom zömét kapitalista vállalatok bonyolították le. A, Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, a Szovjetunió megalakulásával, majd a második világháborút követőleg a népi demokratikus országok és a forradalmi Kína létrejöttével új szövetkezeti fejlődés indulhatott meg. A szocialista társadalom gazdasági életében az állami vállalatok mellett jelentős szerepük van a szövetkezeteknek. Mégpedig nemcsak az eddig is működő fogyasztási-, értékesítési- és hitelszövetkezeteknek, melyek kapitalista tehertételektől mentesen végezhetik munkájukat, hanem a termelőszövetkezeteknek is. Ez utóbbiak a kisiparosokat és az elaprózott parcellákon élő parasztokat hivatottak a közös termelés és gazdálkodás útjára vezetni/* 2. A szövetkezetek Magyarországon. A hazánkban viszonylag későn kialakuló kapitalista fejlődésnek megfelelően a szövetkezeti élet kibontakozása is több évtizedes hátramaradással és társadalmunkra jellemző tehertételekkel indult meg. A magyar szövetkezeti mozgalom nagyrészét az uralkodó feudalkapitalista osztályok szervezték meg felülről a dolgozó nép elégedetlenségének levezetésére. Elsőnek az 1850-es években a kisvárosok polgárságának hitelegyletei alakultak meg az uzsora elleni harc jegyében. A későbbi alapítások közül már jóval jelentősebbek voltak azok, melyek a földbirtok hitelellátását, s ezen keresztül a mezőgazdasági kapitalizálódását voltak hivatva elősegíteni. így alakult meg a Magyar Földhitelintézet (1863), mint a nagybirtokosok bankja, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete (1879) a kisbirtok megsegítésére, majd az Országos Központi Hitelszövetkezet (1898), amely magába olvasztotta a Pestvármegyei Hitelszövetkezetet (1886), majd az ebből alakult Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézetét (1894). Végül pedig 1911-ben megalakult a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége. Ezeknek az alapításoknak közös jellemzője, hogy alapítványi részjegyzések által jöttek létre. A későbbi alapítású intézmények erősen összefonódtak a már működött földhitelintézetekkel. Szövetkezeti hálózattal egyedül csak az OKH rendelkezett, mely egyúttal a hitelszövetkezeti központ szerepét is betöltötte.

6 4 A kapitalizmusban a szövetkezetek tiszteletreméltó célkitűzéseik ellenére is ezer szállal kapcsolódtak a körülöttük levő tőkés társadalomhoz s ennek következtében sokszor engedtek elveikből, sőt azzal ellentétes ténykedést is kifejtettek. Ilyen értelemben beszélünk kapitalista szövetkezetekről. 5 Ilyen szövetkezetek azért nem jöhettek létre nagyobb számban a kapitalizmus idején, mert a termelési eszközök magántulajdonban voltak. A szocialista forradalom viszont megszüntette a termelőeszközök magántulajdonát részben az államosítás, részben pedig a szövetkezetesítés révén. Érdemes megemlíteni, hogy a világ összes szövetkezeteinek száma 1931-ben 731 256 volt. Taglétszámuk pedig 165 millió. Későbbi adat nincs. 6 Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet és jogelődeinek történetével részletesen foglalkozik Horváth József önálló levéltáros kéziratban lévő tanulmánya.