Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Ember Győző: A Levéltári Közlemények új feladatai / 3–13. o.

8 Ember Győző Hogy a népgazdaság közvetlen szolgálata milyen jelentős feladata a levéltáraknak, azt a szovjet példából tudjuk. Ennek eszközeit és módjait közelebbről is meg kell ismernünk. Általában a szocialista magyar levéltárügynek, a Levéltári Közleményeknek is, főfeladatai közé tartozik, hogy tanulmányozza és ismertesse a szovjet levéltárügyet, a levéltári irodalmat és a gyakorlati levéltári munkát egyaránt. Mint a szocializmus építésének más területein, itt is a szovjet tapasztalatok és eredmények révén várhatjuk —' és részben már kaptuk is — a legnagyobb segítséget. A népi demokratikus országok levéltárügyének és levéltári irodalmának tanulmányozása és ismertetése ugyancsak fontos feladata kell legyen az új Levéltári Közleményeknek, miként a magyar levéltárügynek is. Ezekben az országokban ugyanis a levéltári fejlődés a felszabadulás óta párhuzamosan, vagy legalábbis azonos irányban halad a miénkkeL Egymás eredményeiből, tapasztalataiból tehát sokat tanulhatunk és értékesít^ hetünk. Figyelemmel kívánja kísérni a Levéltári Közlemények továbbra is a tőkés országok levéltár ügyének és levéltári irodalmának alakulását, mint ahogyan a szocialista tudomány általában nem zárkózik el a kapitalista államokban folyó munka megismerése, bírálata és eredményeinek elismerése elől. Noha a Levéltári Közlemények korábbi célkitűzése, a levéltári irodalom feladatainak kijelölése — mint már említettem — általában elfogadható, az a mélyreható változás, amely a magyar levéltárügy fejlődésében a felszabadulás óta végbement, szükségessé teszi, hogy a célok és feladatok tartalmában megnyilvánuló döntő különbségek hangsúlyozásán túlmenőleg, a célkitűzés és feladatvállalás kereteit is felülvizsgáljuk és némely tekintetben módosítsuk. A magyar levéltárügy fejlődésében a felszabadulás óta végbement változás, a már említett döntő tartalmi átalakuláson túl, négy lényeges pontban foglalható össze. Először: létrejött az egységes magyar levéltári szervezet. Másodszor: kitágult a levéltári gyűjtőkör. Harmadszor: újfajta levéltári munkák indultak meg. Negyedszer: bevezették az egyetemen a történész-levéltáros képzést. E tényeket a Levéltári Közlemények céljainak és feladatainak új megállapításánál figyelembe kell venni. Az egységes magyar levéltári szervezet létrejötte mindenekelőtt azzal a formai következménnyel jár, hogy a Levéltári Közlemények most már nem mint az Országos Levéltár, hanem mint a magyar levéltárakat egységbe fogó Levéltárak Országos Központja folyóirata jelenik meg. Folyóiratunk a múltban sem korlátozódott az Országos Levéltár kérdéseire. A jövőben még fokozottabban kell foglalkoznia valamennyi magyar levéltár anyagával és munkájával. Hasábjait készségesen rendelkezésre bocsátja a Munkásmozgalmi Intézet Archívuma és a Hadtörténelmi Intézet Levéltára számára is, amelyek szervezetileg ugyan nem tartoznak az egységes levéltári hálózatba, munkájuk jellege azonban legtöbb tekintetben azonos a többi levéltáréval. Az egységes magyar levéltári szervezet megléte nem jelenti azt, hogy a magyar levéltárügy további fejlődése során szervezeti kérdések nem fognak felmerülni, s ilyenekkel a folyóiratnak nem kell majd foglalkoznia. Elég utalni etekintetben a népi demokratikus korszak iratanyagával kapcsolatos kérdésekre, amelyeknek szervezeti vo-