Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

88 Sashegyi Oszkár venienciák pontos meghatározása szóba sem jöhet, s meg kell elégednünk avval, ha a mai sorozat létrejöttének a felderítésével kapcsolatban az anyag főbb összetevőit meg tudjuk állapítani. A kamarai levéltár »NeoRegestrata Acta« elnevezésű, majd 2000 fasciculust kitevő gyűjteménye azonban már nem ment fel a feladat alól, hogy a proveniencíák szempontjából részletesebb vizsgálat alá vegyük. A gyűjtemény az 1770-es évek hatalmas rendezési és lajstromozási munkája során keletkezett a magyar kamarai levéltárban, s bár első 105 csomója olyan iratokat tartalmaz, amelyek a lajstromozás előtt a levéltárban rendezetlenül és szétszórva hevertek, a többi csomóban, többnyire nagyobb csoportokban, már olyan iratok vannak, amelyeknek a korábbi hovatartozása megállapítható.

13 Az ismertető leltár készítőjének, akinek nemcsak a levéltári anyag külső, hanem belső szerkezetéről is számot kell adnia, a százhatodik csomótól kezdve meg kell kísérelnie, hogy legalább a nagyobb csoportokban együtthagyott iratok származását kiderítse» Regisztratúra-anyagnál az eredet-viszonyok tisztázása szükségessé teszi a hatóság történetének a vizsgálatát, amelynek működéséből az iratanyag létrejött. Minthogy államigazgatásunk története irodalmilag még nagyrészt feldolgozatlan, ezen a téren csak kevéssé tudunk az irodalomra támaszkodni, s a hivatal történetét a leltározással kapcsolatban kell — az iratanyagból és más forrásokból — kiderítenünk. Kérdés, hogy ebben az irányban meddig menjünk el, hol van a határ, ahol a levéltár ismertetése végetér, és az államigazgatás története kezdődik? Erre nézve általános szabályként szolgálhatna, hogy az ismertető leltár a levéltárat létrehozó szervezet történetének csupán a kereteit rajzolja meg, e szervezet működésének tartalmi vizsgálata már az államigazgatás történetének a körébe vág. Az ismertető leltár tehát közli azt, hogy mi volt a hivatal hatásköre, szervezete, ügyintézésének, iratkezelésének a módja stb. általában, de nem vizsgálja a gyakorlat kialakulásának folyamatát, ingadozásait s apróbb változásait. Megállapítja, milyen történelmi feltételek, között és helyzetben alakult meg a hatóság, s ezek mennyiben határozták meg az államapparátusban elfoglalt helyét és súlyát, hatáskörét és tevékenységének jellegét

13 általában, de nem vizsgálja részleteiben, hogy az egyes ügyfajták intézésében milyen álláspont érvényesült, nem kíséri nyomon az egymással szembenálló álláspontok harcát stb. .Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy a mi ismertető leltárunk szempontjainak a gazdagságával s egész koncepció jávai túlnő a polgári levéltárosok által készített ismertető leltárak szokványos keretein

14 s azokon a kereteken, amelyeket az 1942-es tervezet a magyar ismertető leltárak szamára előír. De nem halad a munka egészen az 1848-as leltár által kijelölt vágányokon sem. Ez utóbbival szemben a fő különbség az, hogy míg a 48-as leltár részletesen foglalkozik az egyes hivatali szervek kialakulásá12 Lásd: Herzog József: A magyar tkamarai levéltár története. Levéltári Közlemények IX. (1931.) 270—273. 1. 13 Mityájev, i. m. XVI. fejezet, 14 Összehasonlításul lásd a porosz levéltárak állagairól készült s mintaszerűnek tartott áttekintéseket, különösen a berlini titkos állami levéltárét (Mitteilungen der preussischen Archiyverwaltung, Heft 24—26. Leipzig, 1934—1939.). Ennek a leltártípusnak egyik legújabb képviselője a bécsi udv. kamara levéltárának az ismertető leltára (Inventare österreichischer Archive. VII. .Inventar des Wiener Hofkamimer~ archivs. Wien, 1951.).