Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Ember Győző: A Levéltári Közlemények új feladatai / 3–13. o.

6 Ember Győző ez az érdeklődés csak a kapitalista országokra terjedt ki. A világ első szocialista államának levéltárügyéről, levéltári irodalmáról nem vett tudomást, amit nem lehet puszta tájékozatlansággal magyarázni, szerepe volt. abban a tudatos elzárkózásnak is. Amikor 1936-ban Szabó István lett a Levéltári Közlemények szerkesztője, a folyóiratnak s egyben a magyar levéltári irodalomnak a feladatait újra formulázta, lényegesen módosítva a Csánki-féle elgondolást. Leszögezte, hogy az általános történelem körébe tartozó tanulmányok közlése nem feladata a Levéltári Közleményeknek. Egyetlen kivételt tett csupán, annak jelentőségét azonban erősen hangsúlyozta. Ez pedig a hivatal- vagy közigazgatástörténet volt, amelynek művelését a levéltári irodalom feladataként jelölte meg. Úgyszintén a levéltári irodalom keretébetartozónak ítélte az iratanyaggal foglalkozó (általa diplomatikainak nevezett) történelmi segédtudományokat. Fenntartotta a folyóirat hasábjait. forrásközlések számára is, de csak korlátozott terjedelemben, korántsem azzal az igénnyel, hogy a Történelmi Tárt akár csak részben is pótolni tudja. Továbbra is fontosnak tartotta levéltárismertető és levéltártörténeti tanulmányok közlését. Legfontosabb feladataként a folyóiratnak azonban: azt tűzte ki, hogy olyan tanulmányokat közöljön, amelyek előmunkálatai lehetnek egy magyar levéltártannak, levéltári kézikönyvnek, amelyek felölelik a magyar levéltárügy, a magyar levéltárakban folyó és folytatandó munka széles területét. Ide számította a szervezeti és jogi kérdésektől kezdve, a levéltárakban már bennlevő anyaggal kapcsolatos kérdéseken át, a még künnlévő anyagnak, állami és nem állami irattáraknak és levéltáraknak védelméhez fűződő kérdésekig, a megoldásra váró feladatok széles skáláját, amelyen még a mai íróanyagoknak az időtállás követelményeinek megfelelő normalizálása is helyet kapott. Különös súlyt helyezett végül a külföldi levéltárügy részletes ismertetésére. A gyakorlatban. a külföld továbbra is csak a kapitalista országokat jelentette. Lényegében változatlan maradt a Levéltári Közlemények jellege és tartalma azután is, amikor a szerkesztés munkáját 1943-ban Sinkovics István vette át, aki Szabó István célkitűzését tartva szem előtt, állította össze a következő kötetek anyagát. • * Anélkül, hogy annak vizsgálatába bocsátkoznánk, vájjon a kitűzött célt hogyan sikerült elérni vagy megközelíteni, ennek során milyen feladatok nyertek megoldást, milyenek szorultak háttérbe, vagy maradtak el, — általánosságban meg kell állapítanunk, hogy a célkitűzés alapjában helyes volt, a megjelölt feladatok olyanok voltak, amelyek közül a legtöbbet a szocializmus építését szolgáló új magyar levéltárügy is a magáévá teheti. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a célkitűzés helyeslése, a feladatok, átvétele korántsem jelenti azt, hogy a szocialista levéltárszemlélet nem különbözik a polgáritól, a szocialista levéltárügy változatlan folytatása a polgárinak. Célok és feladatok lényegét nem keretük, hanem tartalmuk, megvalósításuk mikéntje határozza meg. És ©tekintetben döntő különbség; van a polgári és a szocialista levéltárszemlélet, polgári és szocialista levéltárügy között. Vonatkozik ez nemcsak a 4evéltári irodalomra, hanem a levéltári munkára is. A levéltári anyag selejtezését, hogy csak egy egyszerű példát említsek, valamint a selejtezés gyakorlati munkájával kap-