Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
54 Borsa Iván Már az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet megalkotásánál felhasználásra kerültek azok a tapasztalatok, amelyek a szovjet levéltárügy megszervezéséről akkor rendelkezésre álltak, így a Népbiztosok Tanácsának 1918. június 1-én kelt dekrétuma »A levéltárügy átszervezéséről és központosításáról«. Sok hasznos tapasztalatot merítettek a levéltárosok A. W Csernov és K. G. Mityájev könyvéből, 103 Rafal Gerber-nek a szovjet levéltárakról írt ismertetéséből 104 és A. A. Silov archeográfiai munkájából. 105 E tapasztalatok ellenére levéltárügyünk további fejlődésének egyik legfőbb akadályát abban kell látni, hogy nem rendelkezünk megfelelő nemzetközi tapasztalatokkal, amelyeket a Szovjetunió és egyes népi demokráciák levéltárainak helyszíni megtekintésével lehetne legjobban biztosítani. Sok teendőnk van a levéltári elmélet egyes kérdései, a tudományos módszertani problémák kidolgozása, illetőleg megoldása terén. A felszabadulás, illetőleg a fordulat éve után egyéb sürgetően jelentkező operatív feladatok mellett nem nyílt alkalom az ezekkel való foglalkozásra, s az ez irányban megtett kezdeményező lépések még olyan kezdeti stádiumban vannak, hogy eredményként nem is könyvelhetők el. Sajnos még ilyen kezdeti stádiumban lévő kezdeményező lépésekről sem igen tudunk beszámolni a segédtudományok művelése tekintetében elvégzendő feladatok terén. A levéltárak még nem jutottak el fejlődésük során oda, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozni tudjanak; így csupán a forráspublikációs munkával szorosan kapcsolatos archeográfia terén vannak kezdeményezések. 4. Levéltárosképzés Végezetül szólni kell a levéltáros-utánpótlás képzésének helyzetéről., 1949-ben a Magyar Tudományos Tanács támogatásával kezdődött meg Magyarországon az egyetemi oktatás keretében a levéltárosképzés. Ezt megelőzően ugyanis — mint fentebb már vázoltam — bölcsészeti vagy esetleg jogi végzettséggel bíró személyek az Országos Levéltárban eltöltött egyéves gyakorló szolgálat útján szerezték meg a szükséges elméleti és gyakorlati alapismereteket, de rendszeres levéltárosképzésről nem beszélhetünk. —> A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományig majd történettudományi karán az első két évet elvégzett történelemszakos hallgatók közül évfolyamonként 8—12 hallgató kerül a történészlevéltáros szakra. E hallgatók azután III. és IV. évben a történeti tárgyak mellett különböző levéltári alapismereteket sajátítanak el (oklevéltan, palaeográfia, iratolvasás, hivataltörténet, levéltártörténet, levéltári alapismeretek, latin nyelv, üzemgazdaságtan). —- A negyedik egyetemi tanulmányi év elvégzése után a hallgatók mint státusba tartozó levéltári gyakornokok az Országos Levéltárban s más levéltárakban gyakorlati munka keretében sajátítják el a legszükségesebb gyakorlati ismereteket, s az 103 A. V. Csernov: A levéltárügy története és szervezeté a Szovjetunióban Moszkva, 1940., magyar ford. Budapest, 1952. K. G. Mityájev: A levéltárügy elmélete és gyakorlata. Moszkva, 1946. magyar ford. Budapest, 1954. 104 R. Gerber: A szovjet levéltárak. Archeion, XIX—XX. kötet, 283—318. 1. magyar ford. Budapest, 1953. 105 A. A.. Silov: A XIX. századból és a XX. század elejéről származó okmányok' közrebocsátására vonatkozó irányelvek. Moszkva, 1939. Magyar ford. előkészületben.
