Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

44 Borsa Iván még be nem szállított hiteleshelyi levéltárak is jelenleg kettős-kezelésben vannak. A Levéltárak Országos Központjának közvetlen felügyelete alatt működő levéltári szervezet 1953. január 1-én új levéltárral egészült ki. A Levéltárak Országos Központja megalakulása után folytatta és kiterjesztette a Levéltárak Országos Főfelügyelőjének a gazdasági szervek (ipari, kereskedelmi vállalatok, pénzintézetek) iratanyagának védelme terén megkezdett munkáját. A gazdasági jellegű iratok levéltári kezelésbe vétele vidéken nem jelentett különösebb problémát, mert az állami levéltár ezeket aránylag könnyen be tudta fogadni, már csak azért is, mert az -amúgy sem nagymennyiségű vidéki anyag 19 levéltár között oszlott még. Nehezebb volt a helyzet Budapesten, ahol az országos jellegű hatalmas üzemek, vállalatok iratanyaga nem illett a Fővárosi Levéltár gyűjtőkörébe, az Országos Levéltár viszont férőhely hiányában nem tudta az anyagot befogadni. A Budapesten lévő többszáz vállalat régi iratanyagát a legtöbb esetben nem kezelte megfelelően, s így az anyag több esetben könnyű zsákmányává lett a papírhulladékgyűjtő szerveknek. A Központ működése elején, amikor még nem dolgozott teljes létszámmal és még kezdeti szervezési nehézségekkel küzködött, elkövette azt a hibát, hogy ennek az anyagnak védelmét saját apparátusával kívánta megoldani, viszont az említett okoknál fogva nem tudta az egész területen intézményesen megakadályozni az iratok pusztulását, aminek egyik oka volt az a körülmény is, hogy levéltárosaink ilyen jellegű iratanyaggal még nem foglalkoztak. Sok esetben a vállalati iratanyag védelmét úgy tudta leghathatósabfoan biztosítani, hogy az anyagot levéltári jellegű kezelésbe vette. A Központ a Várban levő régi pénzügyminisztériumi épület irattári célokra épült raktárszárnya egyes raktárszintjeinek igénybevételével átmenetileg saját kezelésben tartotta a begyűjtött anyagot mindaddig, amíg az anyag mennyisége önálló szervezetet nem követelt. A közel kétezer folyóméterre nőtt anyag levéltári kezelésére a közoktatásügyi, illetőleg felsőoktatási miniszter 864—02.107/1952. sz. utasításával

88 a Központ előterjesztésére megszervezte a Központi Gazdasági Levéltárat. A rendélet értelmében »az új levéltári egység az ország egész területéről gyűjti, őrzi, kezeli és a tudományos kutatás rendelkezésére bocsátja az országos jelentőségű ipari, gazdasági vállalatoknak az 1950:29. tvr. 12. § (1) szakasz d) pontja értelmében levéltári őrizetbe kerülő, a vállalati ügyintézésben már nem szükséges iratanyagát, valamint természetesen őrzi és gondozza a már eddig a központ által a pénzügyi raktárba begyűjtött ilyen anyagokat«. Ez a levéltár a magyar levéltárosok előtt eddig teljesen ismeretlen újszerű iratokkal dolgozik. Mint a legfiatalabb levéltár

; még gyermekbetegségekkel küzd, de a többi levéltárak és a gazdaságtörténet kutatói sokat várnak működésétől. A jelenlegi állami levéltári hálózaton kívül szervesen létrejött, felszabadulás előtti időre is visszanyúló, levéltárral csak az egyházak rendelkeznek. A levéltárakról szóló törvényerejű rendelet nem foglalkozik külön az egyházi levéltárakkal, hanem csak a magánlevéltárak kategóriáját tárgyalja. A törvényerejű rendelet lehetővé teszi, hogy a kiemelkedő jelentőségű magánlevéltárat, vagy levéltári gyűjteményt a Központ javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter nemzeti érdekű 88 Közoktatásügyi Közlöny 1953. évf. 1. szám (864—0028/1952. LOK. sz.).