Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

36 Borsa Iván ügyelet érvényesítési módja: figyelemfelhívás és javaslattétel. A levél­tárak személyi és dologi ügyek tekintetében tehát semmiképpen nem érinti a levéltárfenntartó, illetve a felettes hatóságok (belügyminiszter r . alispán) intézkedési jogát. 05 A törvény 42. §-a szerint »a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a levéltárak oi&zágos főfelügyelője útján a vármegyei, a törvényhatósági jogú városi, a megyei városi és a községi levéltárak felett gyakorolt fel­ügyelete kiterjed a levéltár elhelyezésére, a levéltár őrizetébe utalt ira­toknak a levéltár által való átvételére, fenntartására, kezelésére, rende­zésére, selejtezésére, a levéltári ügyvitelre, végül pedig a levéltári anyag használatára. A levéltárak országos főfelügyelője e feladatkörben a levél­tárat megszemléli, a levéltár vezetőjétől, illetőleg fenntartójától tájékoz­tatást kér, észrevételeit tudomásukra hozza és a szükséges tennivalók elvégzése végett a fenntartókat megkeresi. Ha megkeresése eredmény­telen marad, a levéltár fenntartójának utasítása végett annak felettes: hatóságához javaslatot tesz.-« -A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a levéltárak országos főfel­ügyelője útján a fentiek értelmében gyakorolt közvetlen »szakirányú fel­ügyelete« egyrészt csupán a közigazgatási iratanyagra irányult volna,, másrészt az elérhető eredmények szempontjából bizonytalan értékű a fel­ügyelet érvényesítési módja, amely csak figyelemfelhívásból és javaslat­tételből állt, s a levéltárak személyi és dologi ügyeiben semmiféle befo­lyással nem bírt. Bár ez a szakirányú felügyelet az eddigi helyzettel szem­ben fejlődést jelentett, már 1947-ben sem voít kielégítőnek tekinthető. A második világháború szomorú tapasztalatai megmutatták, hogy a levél­tárak súlyos időkben nem tudtak megbirkózni a nehézségekkel, s nem is volt valószínű, hogy a háború okozta károkat eddigi szervezetükben — szakirányú felügyelet mellett — helyre fogják tudni állítani. Mindemel­lett az Országos Levéltár személyzete adta volna a főfelügyelő hivatalá­nak személyzetét, ami röviden annyit jelent, hogy az Országos Levéltár dolgozóinak egy része külön díjazás mellett ugyan, de egyéb feladatai mel­lett a főfelügyelői, illetve felügyelői teendőket is ellátta volna. Hét év táv­latából visszatekintve, meg kell állapítani, hogy az Országos Levéltár ezt a feladatot vagy nem tudta volna ellátni, vagy fel kellett volna áldozni saját feladatainak tekintélyes részét. Minthogy a megalakult főfelügyelő­ség ilyen irányú intézményes szakfelügyeletet sohasem gyakorolt, nem lehet lemérni a fenti törvényi intézkedés gyakorlati eredményeit, csupán az időközben lezajlott fejlődés tapasztalataiból lehet megállapítani, hogy ez az intézkedés nem tudta volna olyan mértékben előbbrevinni a ma­gyar levéltárügyet, amilyen mértékben az egykorúlag lezajlott gazdasági és társadalmi fejlődés azt megkívánta. A magyar levéltárügy terén teljesen újszerű szervezeti intézkedés volt az Országos Levéltár alá rendelt állami kerületi levéltárak felállítá­sának lehetővé tétele (11. §.). A törvény szerint »e levéltárakban helyezik: el a levéltári kerületben székhellyel bíró közhatóságoknak, közhivatalok­nak, köztestületeknek és közintézményeknek az ügyintézésükben rend­szeresen már nem használt iratait, valamint a megfelelő országrészre vo­natkozó más történeti értékű iratokat. A vármegyei és törvény­95 1947. évi törvénycikkek. Magyar Törvénytár. Millenniuimi emlékkiadás 199— 200. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents