Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

34 Borsa Iván megye levéltára kivételével a főlevéltárnokon kívül legfeljebb egy kezelő, vagy egy hivatalsegéd dolgozott a levéltárban. E munkaerők se voltak azonban teljes értékűek, mert ahogy a főlevéltárnok a közigazgatás más ágazatában is részt vett, úgy ez a beosztottakra is vonatkozott. Ahogy a törvényhatósági levéltárak szervezeti viszonyaiban nem következett be lényeges változás a felszabadulással, úgy feladataik kijelölésére sem történt sem központi, sem különösebb helyi kezdeményezés. A nemességkutatást és a származásigazolást e levéltárak is besorolhatták régi rossz emlékeik közé. A levéltár igazgatási jellegű munkái több levéltár esetében jelentékeny mértékben megduzzadtak annak következtében, hogy a háború pusztításai következtében az ország területén igen sok anyakönyvi kerületben elpusztult az anyakönyvek első példánya,

5S s így a lakosság igényeit csak a törvényhatósági levéltárakban őrzött másodpéldányokból lehetett kielégíteni. (E munka azért is különösebb megterhelést jelentett a levéltáraknak, mert az anyakönyvi másodpéldányokhoz névmutatók nem készültek, s ez a körülmény az utólagos bejegyzések területén mutatkozó elmaradásokkal együtt nehezebbé tette az anyakönyvi kivonatok kiállítását, mint az az anyakönyvvezetőknél lett volna.) A törvényhatósági levéltárakban az említetteken kívül végzett, szűkebb értelemben vett levéltári munkák közül ebben az időszakban szinte valamennyi levéltár azt tekintette elsőrendű feladatának, hogy a levéltár iratanyagának rendjében a háborús események következtében bekövetkezett különböző fokú felbomlásokat fokozatosan megszüntesse, s ha kisebb fokú károsodás esetén a háború okozta összekeveredéseket sikerült megszüntetni, úgy arra törekedett, hogy különböző régóta elmaradt rendezési feladatokat oldjon meg. A háborús események következtében egyes levéltáraknál olyan méretű volt az iratanyag felbomlása, hogy a rend helyreállításának munkája még nem fejeződött be^ s e levéltárakban még néhány évig a rend helyreállítása lesz a munkák súlypontja.

59 A törvényhatósági levéltárak iratanyaga, a felszabadulás után szakszerű kezelésben maradván, nem szenvedett károsodást. Szomorú kivételnek tekintendő Sopron megye, melynek iratanyagában a főlevéltárnoki állás üresedésben lévén, a szakképzetlen behelyettesített főlevéltárnok működése idején (1948—50-ben) selejtezés címén helyrehozhatatlan károk keletkeztek.

(;0 3. Az 1947. évi XXI. törvénycikk A levéltári szervezet, az iratvédelem s a levéltári munkák területén fennforgó problémák egyre sürgetőbben követelték a levéltárügy országos rendezését. Az első kezdeményezések — ahogy erre már a fentiekben történt utalás — ezen a téren még 1935. júniusában történtek,

61 azonban lényeges előrehaladás nem következett be. Ennek oka részben . 38 Legtöbb anyakönyvi első példány Fejér, Jász-Naigykun-Szolnok, Pest-PilisSolt-Kiskun és Somogy megyében pusztult el, 59 A levéltári rend felbomlása, az iratanyagnak teljes széthullása legnagyobb arányú Tolna és Vas megyékben volt. Tolna megye levéltárának alig néhány kötege maradt meg eredeti állapotában, s 2000 folyóméter fölött lehet becsülni azt az iratmennyiséget, amely levelekre hullott szett. Elképzelhető, milyen lassan haladt a rendező munka 1950-ig, amíg a főlevéltárnok ennek a hatalmas anyagnak rendezését minden segítség nélkül egymaga végezte (v. ö. 77/1950. LOF. sz.). 60 27/1950: O. L. sz. 61 594/1945. O. L. sz. (828/1946. O. L. alapsz.)