Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar levéltárügy, helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 31 is, hogy legtöbbjük egyéb közigazgatási feladattal lévén megbízva, nem is volt ilyen működésre lehetősége. A fent vázolt körülmények okozták, hogy a magyar levéltári anyag háborús veszteségeihez igen komoly veszteségek járultak a háború után következő évek gondozatlansága következtében, mely egyaránt érte a közületi (főleg községi) és magánlevéltári anyagot (beleértve a mezőgazdasági és ipari levéltárakat is). Annál fájdalmasabb ez a veszteség, mert megfelelő erélyes központi szervezés mellett kiépített megyei levéltári szervezet e pusztulást megakadályozhatta vagy legalább is igen kis mértékre szoríthatta volna. A felszabadulás utáni évek iratpusztulása körül jelentkező hibák gyökerei mélyen nyúlnak a Horthy-korszakba. A Horthy-korszak bűnös mulasztása következtében nem jött létre központi levéltári szakfelügyelet, amely a szükséges intézkedéseket a nehéz időkben hivatott lett volna megtenni. Nem gondoskodott az ellenforradalmi korszak arról sem, hogy a közigazgatási szerveken kívül a többi közületi szerv iratainak átvételére is álljon levéltári szervezet rendelkezésre. Az újjáépítés hatalmas gondjával felszabadult ország kormányzata egyrészt nem tudott ilyen kérdésekkel foglalkozni, másrészt pedig az illetékesek (vallás- és közoktatásügyi minisztérium, Nemzeti Múzeum Tanácsa, Országos Levéltár) nem is hívták fel figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek az ország iratanyagát fenyegették. A felszabadulás után a fent leírt okokon kívül az iratanyag komoly veszteséget szenvedett különböző selejtezések következtében. Előfordult, hogy megszűnt szervek teljes anyagát papírzúzdába küldték. A papírhulladékgyűjtés megszervezése még tovább fokozta a veszélyeztetettséget. E téren a legkomolyabb károsodást egy papírgazdálkodási szempont• 'ból készült, nem megfelelően fogalmazott • minisztertanácsi határozat okozta. . ' . Az 1947. december 10-én közzétett 14.527/1947. M. E. I. számú minisztertanácsi határozat ugyanis úgy rendelkezett, hogy »Ügy a közhivataloknál és közintézményeknél, mint egyéb intézményeknél a törvényes kereteken belüli és az ezen felül lehetséges irattári selejtezések haladéktalanul végrehajtandók.« E selejtezés végrehajtására a határozat négyhónapos határidőt írt elő.

51 E határozatnak nemcsak az volt a hibája, hogy törvényes kereteken felül történő selejtezésekre adott lehetőséget, hanem nem számolt azzal sem, hogy a közhivataloknál és közintézményeknél, mint egyéb intézményeknél a selejtezés törvényes, keretei sem voltak rögzítve. A határozat alapelképzelése helyes volt olyan tekintetben, hogy a meglévő selejtezési szabályok túlnyomó többsége elavult volt, s idejét múlt ügyviteli szem-pontok miatt felesleges iratok megtartását írta elő, tehát a »törvényes keretéken felül lehetséges irattári selejtezésre« is szükség volt. Nem lett volna szabad azonban ezt ilyen fogalmazásban minisztertanácsi határo-zatba foglalni, amikor e határozatnak külön végrehajtása felől nem történt intézkedés, s így teljességgel a selejtezőre bízták a történeti és ügyviteli szempontok elbírálását. A rendelkezést a levéltárosok meg'döbbenéssel fogadták. Az Országos .Levéltár közel három héttel a határozat megjelenésé után felterjesztéssel fordult a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, . majd a levélMagyar Közlöny 279. sz.