Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Vörös Károly: A forradalom és szabadságharc levelestára. Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Eszter. I–II. köt. Bp., 1950–1952. / 283–286. o.
Irodalom 285Az anyagválogatás és magyarázat kérdése mellett harmadiknak jelentkezik az anyag egységbe szerkesztésének és összefoglalásának problémája is. Levelestárnál ez a probléma fokozott jelentőségű: aktapublikációnál e kérdést részben a hivatali ügymenet és hivatali, hierarohia, részben az aktalermelésnek az uralkodó osztály lényegében egységes szempontjai szerinti irányítottsága segít megoldani. A levelestárnál az igen sokféle proveniéncia, a sokféle érdek, különféle szempontok egymásmellettisége és egymással való ütközése nehezíti a munkát. Különösen bonyolult feladat az egységes szerkesztés, ha — mint itt is — a levelestárnak, címe szerint is, tulajdonképpen az egész 48—49 valamennyi lényeges problémáját együtt kell dokumentálnia. A helyes válogatás és helyes magyarázat mellett e kérdésnél lép fel az anyag megfelelő tagolásának, a súlyponti kérdések kiemelésének és az összefoglalásnak igénye. Határozott pozitívuma „A forradalom, és szabadságharc levelestárá"-nak, hogy ezeket a módszertani problémákat felveti: jele annak, hogy a szerkesztő törekedett e módszerbeli — s mint láttuk, a polgári rendszer történetírása által elhanyagolt — kérdéseket saját maga előtt tisztázni. S általában határozottan pozitívumnak tekinthető az a mód is, ahogy erre a kérdésre a kötet, válaszol, vagy válaszolni igyekszik. Ami az anyag válogatását illeti, a szerkesztő szemmelláthatóan végig ragaszkodik ahhoz, az elvhez, hogy a talán tetszetősebbnek tűnő, szélesebbkörű válogatás helyett megelégszik nem túl nagy számú, de gondosan megválogatott tipikus személy levelezésének minél bővebb (közlésével. A személyek megválogatása jól sikerült: a kötetekben mindenféle rendű-rangú személy, mindenféle tipikus politikai állásfoglalás képviselve van. Gazdatisztek, jurátusok, politikusok, színészek, köztük egy kormánybiztos színész, írók, tudósok, katonák: tisztek és közlegények levelei sorakoznak egymásután. A levélírók számának csökkentése teszi lehetővé egy-egy személy, az általa képviselt politikai magatartás olykor egészen részletekig menő, s helyenként rendkívül plasztikus ábrázolását: A levelekből így általában világos és kézzelfogható magyarázatot nyerünk egy-egy egész réteg tipikus politikai magatartására, ingadozására és mindennek okaira. De talán helyesebb lett volna az anyagot a szorosan kézirattári értelemben vett levólanyagon túlmenően esetleg regisztratúrákban található missilis jellegű anyaggal kiegészítem, főleg az alsóbb rétegek állásfoglalásának dokumentálása céljából. Ezen a vonalon a köteteknek ugyanis egyetlen hiányossága éppen az, hogy a levelek túlnyomó része még mindig az uralkodó osztály, vagy legalábbis — nem a szó irodalmi értelmében ugyan — a tollforgató rétegek tagjaitól származik. Kétségtelen, hogy például a paraszti kéztől származó missilisek száma aránylag csekély, az ipari munkásságról nem is beszélve. De még így is szélesebbkörű kutatómunkát kellett volna végezni az e rétegek állásfoglalásáról tudósító levelek irányában. A regisztratúrákban fekvő iktatott missilis jellegű iratok éppen ebből a szempontból lettek volna igazán hasznosan felhasználhatók. Ami a közölt anyag állandó és gondos magyarázatát illeti, itt a szerkesztő csaknem 1 hiánytalanul jó munkát végzett. A jegyzetek a levél minden rejtett szempontjára felhívják a figyelmet, minden problémát részletesen (néha kissé túl részletesnek is érezzük) 'megmagyaráznak. Ekkora méretű munka mellett megérthetők azok a jegyzetelésben kisebb hiányosságok, amelyek itt-ott előfordulnak. Néhol jegyzet és jegyzetelt szöveg nincs egymással kellő összhangban. Általában úgy érezzük, hogy a jegyzetelés elsősorban az egyes levelekhez készült és nem az egész műhöz. Egységes szempontú, átfogó revíziójuk még a kötetek nyomdába adása előtt kívánatos lett volna. A jegyzetelés rendszerében csupán egyetlen ponton kellett volna változtatni. A kötetek igen nagy értéke a hatalmas, gondosan összeszedett és általában helyesen értékelt életrajzanyag. Az egyes életrajzok a kötetekben lábjegyzetekben szerepelnek, mindig első említésük helyén. A további említéseknél használt, elég bonyolult utalórendszer helyett tanácsosabb lett volna az életrajzokat minden kötet végén összegyűjteni s a másik kötetben meglévő életrajzokra is itt utalni. így elkerülhető lett volna a minden keresztbeutalás ellenére is sok esetben elkerülhetetlenül hoszszú, körülményes keresgélés egyes levélírók életrajza után. Bizonyos mértékig ezzel kapcsolódik össze a harmadik probléma: a levelestár egységbe szerkesztésének megoldása is. Ezen a vonalon vannak bizonyos hiányosságok. Kétségtelen, hogy maga a feladat is szokatlan méretű, hiszen a kötet tárgyköre szerint 1848—49-et akarja dokumentálni. Ez a feladat, súlyosbítva az anyag:
