Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Felhő Ibolya: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. Összegyűjtötte és szerkesztette Andics Erzsébet. II. köt. Iratok 1848. márc. 15.–1849. márc. 4. Bp., 1952. / 279–280. o.

Irodalom 279 A NAGYBIRTOKOS ARISZTOKRÁCIA ELLENFORRADALMI SZEREPE 1848—49-BEN összegyűjtötte és szerkesztette Andics Erzsébet. II. kötet. Iratok 1848. márc. 15. —i 1849. márc. 4. Bp. Akadémiai Kiadó, 1952. 559 h A Magyar Történelmi Társulat a „Magyarország újabbkori történetének forrásai" című sorozatban egy háromkötetes mű kiadását vette tervbe, amelynek az a célja, hogy nyilvánosságra hozza a magyar nagybirtokos arisztokráciának az 1848— 49-es forradalommal .és szabadságharccal szemben kifejtett ellenséges tevékenységét dokumentáló jelentősebb iratanyagot, Üj, marxista történetírásunknak nagy feladatai voltak és vannak az 1848—49. évi forradalom és szabadságharc, történelmi múltunk e legragyogóbb fejezete valódi történetének feltárásában; E feladatok között egyik legdöntőbb a reakciós osztályok, a feudalizmus felszámolásával, az Ausztriától való elszakadással anyagi érdekei miatt szembenálló főnemesség és főpapság; hazaáruló szerepének bemutatása, amelyet az uralkodó osztályok érdekeit kiszolgáló polgári történetírás természetszerűen elhallgatott, homályba burkolt. Rendkívül 'helyes tehát, hogy ez a kérdés nemcsak feldolgozásokban, hanem ennek a forráskiadványnak a segítségével is megvilágításra kerül. A mű jelentősége akkor lesz igazán felmérhető, ha majd mindhárom kötet elhagyja a sajtót. (Tudomásunk szerint az I, kötet a bevezetést és az 1844*401, az adminisztrátori rendszer bevezetésétől 1848. március 15-ig. terjedő iratokat, a III. kötet pedig az 1849. március 4. és 1850 közötti időszakra vonatkozó iratokat fogja tartalmazni.) De már most is megállapíthatjuk, hogy ez a kiadvány kiemelkedő helyet foglal el a szabadságharc történetével foglalkozó munkák között. A II. kötetben közölt 337 irat alapos, elmélyült anyaggyűjtő munka eredményeként áll előttünk, amely kiterjedt az Országos Levéltár kormány-hatósági és családi levéltáriadnak, az Erdélyi Múzeum Levéltárának, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv különböző állagainak, a csehszlovákiai Metternich-levéltárnak és az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának anyagára. A gondosan összeválogatott iratok rendkívül szemléltetően mutatják meg az olvasónak a nagybirtokos arisztokrácia magatartását, amely kiváltságainak, hatalmának, vagyonának megőrzését a nemzet érdekei elé helyezve hátbatámadta a szabadságért harcoló népet. Látjuk, milyen félelem és ellenérzés tölti el a főnemességet a márciusi események láttán, mint vonulnak vissza az arisztokrácia tagjai a politikai •szerepléstőri848 tavaszán és nyarán várva iaiz események „jobbrafordulását". Levelek, beadványok tömege mutatja, mennyire nem hajlandók beletörődni a jobbágyi szolgáltatások elvesztésébe, hogyan igyekeznek megakadályozni a jobbágyság eltörlését kimondó törvény megvalósítását, hogy elkerülhessék jövedelmeik csökkenését. Egyedül gazdaságuk és hatalmuk megóvását tartva szem előtt gátlástalanul javasolják Jellasics felhasználását a magyar kormány ellen, elárasztják az udvart a magyar szabadságharc fegyveres megdöntésére, leverésére irányuló terveikkel, memorandumaikkal. Nyomon követhetjük a kötetben, hogy 1848 végén, Windischgrätz betörése után, mint lépnek a nyílt árulás útjára, állnak be a császári csapatokba, vállalnak császári biztosi és egyéb, katonai és polgári tisztségeket, működnek az ellenség oldalán, s mülyen készségesen szolgálják ki az ország gyarmati kizsákmányolásának fenntartására s ezért fejlődésének megállítására törekvő bécsi kormányt. Elénk tárul az iratokból az is, mint állítja a főpapság a császáriak céljainak szolgálatába az egyházi szervezetet, hogyan igyekszik a népet „az uralkodó iránti engedelmességre visszavezetni", hogyan versenyez az arisztokratákkal szolgai hódolatának nyilvánításában. Rávilágítanak a közölt iratok arra, hogy az arisztokrácia, amely az ország született vezetőjének tartotta magát, nemcsak egyáltalán nem igyekezett mérsékelni a császáriak kegyetlenkedéseit, hanem még keveselte is a szigort, „erélyesebb" intézkedéseket sürgetett, követelte a vagyonelkobzásának végrehajtását. Andics Erzsébet széleskörű kutatásokon alapuló forráskiadványa joggal számot tarthat mind a történettudománnyal foglalkozók, mind a legszélesebb olvasóközönség érdeklődésére s komoly segítséget nyújt a főiskolai oktatásban. A levéltárosok számára, akik maguk is dolgoznak forráskiadványok előkészítésén, módszertani szempontból is tanulságos. A kötetben sűrűn előforduló idegennyelvű iratokat gondos, világos fordítások, ill. kivonatok teszik mindenkinek hozzáférhetővé. Megkönnyítik az iratok megértését a jegyzetek is, bár nelyenkint — különösen egyes