Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 27 a2 alapszabály szerint a következő volt: A könyvtár- és levéltárügy tudományos és közcéljainak felkarolása. A könyvtárosok és levéltárosok közti állandó kapcsolat biztosítása. A könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekeinek támogatása. A könyvkultúra előmozdítása.

32 Az egyesület két kongresszust (1936, 1939) rendezett, szakosztályi üléseket tartott s 1935— 1943 között négy évkönyvet adott ki. Létrejötte és működése azt mutatja, hogy a könyvtárosok és levéltárosok egyaránt látták nehéz helyzetüket. Miután szervezeti úton ebből a helyzetből nem tudtak kiutat találni, az akkor igen elterjedt egyesületi formát választották tudományos és közcéljaik felkarolása és testületi érdekeik támogatása érdekében. Kongresszusai, előadásai, évkönyvei eredményeket jelentettek, de természetesen nem érhették el a levéltárügy alapvető problémáinak megoldását. Felszabadulás utáni évek 1. Szervezet, iratvédelem A felszabadulás után következő néhány év a levéltárügy szervezete terén nem hozott változást, s nem. történt intézkedés az iratvédelem hatályosabbá tétele terén. Minthogy a közlevéltárak általánosságban véve nem törődtek a levéltáron kívül lévő iratanyaggal, ez az anyag újabb veszélyek közé került s komolyabb károsodást szenvedett. . ' A front alatti és utáni időszakban károsodás érte a levéltári iratanyagot a környező lakosság részéről. Elhagyott földesúri kastélyokban elhelyezett levéltárak s az egyes uradalmaknak az akkori laikus felfogás szerint levéltári értéket nem képviselő gazdasági iratanyaga a környék lakóinak tüzelőül szolgált, a függő pecsétekből viaszgyertyát készítettek, röviden; az anyag a gazdátlan jószág legrosszabb sorsára jutott, mert &z iratok történeti értékét nem vették figyelembe, hanem pusztán fizikai hasznukat (gyömrői Teleki-, berkeszi Vay-levéltár). A magánlevéltárak pusztulásának veszélyére felfigyelt az Országos.. Levéltár és e tárgyban 1945. április 7-én közvetlen felterjesztéssel fordult legfőbb felügyeleti hatóságához: a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez.

33 Beadványában rámutatott arra, hogy »-sürgős, erélyes intézkedésekre van tehát szükség, ha az említett családi levéltárakat, a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és egyéb gazdasági üzemek, vállalatok, társulatok levéltárait, irattárait történetünknek,' elsősorban a magyar gazdaság-, népiség- és helytörténetnek e nagy értékű forrásait a jövő történetkutatás számára meg akarjuk menteni«, s javasolta: »Elsősorban megkeresendő volna a belügyminiszter úr a törvényhatóságok vezetői részére szóló oly utasítás kiadása végett, hogy ezek a törvényhatósági főlevéltárnokok bevonásával a törvényhatóság területén lévő családi és gazdasági levéltárak sorsát állandóan a legnagyobb •figyelemmel kísérjék s amennyiben az ily természetű levéltárak kellő gondozásban, vagy őrizetben nem részesülnének, illetőleg a földreformmal, gazdasági üzemek, vállalatok, társulatok átszervezésével, megszüntetésével kapcsolatban ilyen helyzetbe kerülnének, azok biztosítása érdekében minden szükségeslépést haladéktalanul megtegyenek. Amennyiben az említett családi,. 32 uo. 49. I 33 21/1945. O. L. sz.