Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: ABCD / 275–277. o.

276 Irodalom A nyilvántartások létezésének egyetlen oka a duplumok megakadályozása. Jelenlegi állapotában még. szerény kezdeményezés ez a munka, de ki akarják terjeszteni és ki akarják egészíteni külföldi anyaggal is. Ennek a katalógusnak a szükségessége főleg olyan helyzetben léphet fel,, amikor egyik tudományos dolgozó nem tud a másik munkájáról — elszige[elten működnek — és a tudományos élet' tervszerűsége a legteljesebb mértékben hiányzik. Ahol nincsen központi szerv, amely olyan mértékben segítené, támogatná a tudományos munkásokat, hogy irányítólag hathatna rájuk és eo ipso tartaná közöttük a kapcsolatot. (Legalábbis a probléma felvetése ezt mutatja.) Nálunk, TudományosAkadémiánk tervszerű munkája folytán, be tudja kapcsolni feladatai megoldásába. a tudományos munkások apraja-nagyját anélkül, hogy ezeknek egyéni ambícióik a legkisebb mértékig sérelmet szenvednének. Nálunk igen kicsiny a valószínűsége annak, hogy ugyanazt a témát többen akarnak feldolgozni egy időben, azért, mert nem tudnak egymás munkájáról. Van e nyilvántartásának azonban egy olyan része, ami nálunk is valóban alkalmazható lenne, s amit egyidőben el is kezdtünk megvalósítani még a felszabadulás előtt. Ez a kiadásban megjelent levéltári anyagok nyilvántartása. Egy ilyen nyilvántartás sok esetben elősegítené a további feldolgozó munkát és megkímélne attól minket, hogy a régmúltban már kiadott forrást isimételten kiadjuk. Mindez megfontolandó lenne jövő tervezéseinknél, E szám másik levéltári tárgyú cikke; „Aktualitás és hatékonyság a levéltári szolgálatban", amely a legújabbkori. anyag értékével és ennek megfelelő kezelésével foglalkozik. Nem szabad, — mondja a cikkíró — az 1879-ig terjedő anyagnál lezárni a levéltári munkát és nem szabad az 1879 utáni anyag rendezését 'kizárólag levél* tári munkaerőkre és hivatalsegédekre bízni. A feudalizmusban a levéltáraknak döntően jogbiztosító feladatuk volt — mint a cikkíró mondja — az aktualitásért állottak fenn és ez a folyó ügyvitelben való szerep ma is fennáll. Érdekes, hogy volt egy szemlélet Franciaországban, mely a levéltári feladatoknak főleg ezt az oldalát tekintette döntőnek (ahogy a cikkből kiérezhető, volt egy törvény, mely szerint a dokumentumokat, történeti kéziratanyagot át kellett volna adniok a levéltáraknak a könyvtáraknak). A francia levéltárakban probléma az 1879 utáni anyag kezelése, leltározása, amit eddig elhanyagoltak. Nálunk, találkozhattunk! még nem is olyan régen felfogással, amely nem értékelte a legújabbkor anyagát és nem kívánta azt feldolgozni, mert ahhoz — mint mondták — kellő „távlat" szükséges. Ez a burzsoá felfogás már részben tűnőben van, de nem egészen, A felszabadulás utáni anyaghoz még igen nehezen nyúlunk: begyújtjuk, de még nem gondoskodunk feldolgozásáról. A legutóbb Budapesten lezajlott Történész Kongresszus általában történészmunkánk hiányosságaként állapította meg a felszabadulás utáni kor elhanyagolását, és ezért azt a feladatot állította a történettudomány művelői elé, hogy ezt a hiányosságot most pótolják. Nálunk ugyanez a feladat, de ehhez az első lépés a felszabadulás utáni anyag levéltárának megteremtése. A folyóirat ugyanez év márc.-áprilisi számában cikk is ismerteti az algiri levéltárat (Emilé Dermengliem). Elmondja előbb a levéltár történetét &• azután a levéltár rendszerét. Mindkettőn végighúzódik Algir gyarmati helyzete. Jellemzően, a levéltár szabályzatát Algir francia generálisa adta ki 1908-ban. Ezt megelőzően hosszabb ideig foglalatoskodó levéltárosa nemi is volt Algírnak. 1930-bam kineveztek egy levéltárost, de, ez hat hónap múlva elment. Az állást csak 35 év múlva töltötték be, és akkor is csak egy évre és csak 1906-tól rendszeresítették. A levéltár beosztása is tükrözi Algir gyarmati helyzetét. — Három nagy csoportra oszlik: 1. 1830 előtti anyag (ekkor lett francia gyarmat Algir). 2. 1830 utáni. •— 3. Arab-török levéltár. Mindháromnál a tárgyi csoportosítást alkalmazzák, az 1830 előttiben van a francia külképviselet anyaga, — a francia koncessziók ügyei. Spanyolországra vonatkozó XVI—

XIX. sz.-i anyag. Dokumentációk, kéziratok, utalócédulák. A második csoportban Algir meghódítására, történetéire vonatkozó iratok vannak. Rendeletek és utasítások. Ezen belül is tárgyi csoportok vannak betűkkel jelölve. Pl. H = történetpolitikai ügyek (ezen belül is 27 alfond), L = gyarmatosítás, M = földbirtok ügyek, N = közmunkák, P = erdőügyek stb. 3. csoportban adójegyzékek és ajándékok vannak. Algirban három; kerület van, az algiri, oráni és constantini. Mindegyik egy-egy kerületi levéltárral. Az algiri központi levéltár közvetlenül a francia oktatásügyi minisztérium levéltári igazgatóságának irányítása alatt áll. Ezek látogatják időnként őket és megadják a szükséges utasításokat, A központi levéltárak nem gyakorolnak felügyeletet a kerületi levéltárak felett, míg a kerületi levéltárak alá tartoznak a