Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Bottló Béla: Archivní Časopis, R. I–II. (1951–1952) / 257–264. o.

Irodalom 259 •cikke, amely- az ülés lefolyásáról számol be. A bevezető előadást SpurnyGrisa, belügyminiszterhelyettes tartotta: „Az Állami Levéltári Bizottság és feladatai" címmel, majd Samberger Zdenék, a bizottság titkára: „A csehszlovák levéltárügy jelenlegi helyzete" címmel tartott előadást. A kritika és önkritika szellemében megtartott ülés a további levéltári munka alapjait rakta le, a haladó levéltárosok elvetették a múlt burzsoá hagyatékát: az idealizmust és a nacionalizmust és elkészítették ,a jövő munkatervét. A bizottság 1952. évi február hó 8-án tartott második ülésén (II. 21—22. 1.) a Pozsonyban felállítandó Szlovák Központi Levéltárral, továbbá a "különféle szakminisztériumok képviselőit is (magában foglaló, a vállalati és ipari levéltárak ügyét intéző albizottság (megszervezésével és a levéltári kiadvány! albizottság megszervezésével foglalkozott. Ez utóbbi bizottság feladata a levéltári kiadványokkal kapcsolatos olyan kérdések tisztázása, mint pl. a szak- és ideológiai kérdések, a levéltári íermiinológia, a levéltári .állagok katalogizálása, és feldolgozása. A bizottság felvetette még a szomszéd országokból való szlovák levéltári anyag visszaszerzésének a kérdését is. A bizottság 1952. április hó 7-én tartott ülésén (II. 37—38. 1.) határozatot hozott arról, hogy a jövőlben fokozottabb figyelemmel kísérik a szovjet levéltárügy eredményeit, szélesebb szinten ismertetik a napi és a szaksajtóban a levéltári problémákat és megállapították a tartományi levéltárak konkrét feladatait: a tartományi levéltár a tartományon belüli levéltárak felettes hatósága irányító és felügyeleti jogkörrel,. amely kiterjed a Nemzeti Bizottságok és a különféle vállalatok iratanyagára is; irányítja, az egész tartományra kiterjedő jogkörrel rendelkező szervek iratainak selejtezését, ellenőrzi a más szervek iratanyagában végzett selejtezést és felügyel a levéltári. anyag felhasználására. A levéltárak ügy érhetik el az eléjük kitűzött célokat, ha elkerülik a múlt hibáit. Hálik Anton: „Kerüljük ki a múlt hibáit a levéltárügyben" (II. 51—54. 1. fordítása megjelent a Levéltári Híradó III. évf. 2—4. sz., 139—142. lapjain.) c. cikkében a múlt. jelentősebb hibái közül felemlíti azt, hogy a levéltárügy a múltban ^háttérbe völt szorítva, nem ismerték fel a levéltárügy jelentőségét és hivatását helytelenül értelmezték, nem törődtek azzal, hogy a levéltárak nagyértékű' anyagát a népi tömegekkel megismertessék, a sovinizmust és az uralkodó osztály érdekeit szolgálták,, nem fordítottak elég gondot a rájuk bízott anyag megőrzésére, biztonságba helyezésére. A folyóiratban több cikk foglalkozik a levéltárvédelemmel kapcsolatos, problémákkal. Ezek közül Fuzák L'udo: „A levéltári anyag védelmének és megőrzésének szervezete a pozsonyi kerületben" (I. 56—62. 1.) című cikkében arról tudósít, milyen .állapotba kerültek a második világháború, befejezése után a kerület levéltárai, milyen veszteségeket okozott a levéltári anyagban a háború, a levéltári anyag költöztetése, szakszerűtlen kezelésé, a meg nem felelő selejtezés

; stb. Az átfogó levéltárvédelem "lehetetlen volt, mert hiányzott a speciális levéltári törvény. Ezután nagy .vonalakban ismerteti & kerület egyes levéltárainak a helyzetét," a bennük őrzött anyagot és a kutatás lehetőségeit. A meg nem felelően őrzött és kezelt levéltári -anyagnak a kerületi levéltárban váló elhelyezését" javasolja. Az újabb történelmi anyag védelmének érdekében a Nemzeti Bizottságok számára sürgősen el kell készíteni az egységes selejtezési szabályzatot és mindenképpen biztosítani kell a Nemzeti Bizottságok által őrzött régi és új anyag fennmaradását és ellenőrizni kell a régi iratokkal váló kereskedést. A levéltárvédelemmel kapcsolatosan elért eredményekről Horváth Pavol: „Jelentés az egész Szlovákiára kiterjedő levéltári összeírásról" (II. 38—40. 1.) című •cikkében arról a »munkáról számol be, amelyet a szlovák Történettudományi Intézet az 1950—51. években azért végeztetett, hogy a levéltári anyag számbavételével a történettudomány jobban meg tudjon felelni új feladatainak. E munkálatok során először a levéltárakra vonatkozó .irodalmat gyűjtötték össze. Ezután kezdték el a levéltárak összeírását. E munkák során 1950-ben 536 községet kerestek fel és'. azokban 416 levéltárat írtak össze. Az összeírások során megállapítást nyert, hogy az iro~ dalomban ismertetett sok levéltár ekkor.már nem volt meg: elpusztult vagy ismeretlen helyre került. 1951-ben a múlt évi tapasztalatok alapján megállapították, hogy az addig alkalmazott alapossággal a munkát belátható időn belül nem lehet befejezni. A munka sürgősségére való tekintettel tehát a gyakorlott szakemberek qßak a városok és a családi levéltárak összeírását végezték. Ä többi, a plébániai, az apróbb magánlevéltárak és az egyes községek levéltárainak összeírását külön tanfolyamon e célra kiképzett történész- és levéltáros-szakos egyetemi hallgatók Ü7*