Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.
250 Irodalom tudatosítsuk ezt az alapvető különbséget a levéltári dolgozók körében, hogy harcoljunk a burzsoá nézetek még meglévő maradványai ellen. A szovjet levéltárügy története, — de saját tapasztalataink is — arra kell hogy tanítsanak, hogy az osztályharc nem kerüli el a levéltári területet sem 1 . Nem szabad engedni, hogy a „minden jól megy" megtévesztő, félrevezető szemüvegén keresztül szemlélj ük a levéltári területet, hanem állandóan fokozni kell a politikai éberséget, szakadatlanul fejleszteni kell ideológiai és szakmai képzettségünket. A szocializmus építésének időszakában a szovjet levéltárügy egyik főtorekvése volt segíteni a népgazdaságot, segíteni a szocializmus építését. Nyilvánvaló, hogy a magyar levéltárügynek ugyanígy egyik legdöntőbb feladata kell, hogy legyen a levéltári anyagokban rejlő értékes és felhasználható adatok feltárásával, az adatoknak illetékes szervekhez való eljuttatásával segíteni a szocializmus építését. Nálunk is, akárcsak annak idején a Szovjetunióban, óriási mennyiségben került be az állami levéltárakba ömlesztett teljesen rendezetlen állapotban a levéltári iratanyag. Az ilyen- állapotban lévő anyagoknak bármilyen célból való felhasználásai rendkívül nehéz. Levéltári dolgozóink túlnyomó többsége tudatában van annak* mennyire fontos az.anyagok rendezésének kérdése és szívesen is végzi ezt a sok szempontból igen hasznos levéltári munkát. Azonban nálunk is vannak — főleg fiatalabb dolgozók részéről —• olyan megnyilvánulások, amelyek azt mutatják, hogy harmadrangú jelentőséget tulajdonítanak a rendezés kérdésének. Nekik is meg kell szívlelniök Csernovnak a rendezés jelentőségéről szóló tanítását, mert megengedhetetlen a rendezési munka bármilyen formában történő lebecsülése, háttérbe szorítása. Ugyancsak igen hasznos útmutatásokat találunk Csernov könyvében a levéltári anyagok selejtezésére vonatkozólag. Ez azért is nagyon hasznos, mert elbben a kérdésben, a levéltári anyagoknak selejtezése kérdésében már sokkal nagyobb' mértékiben találkozunk helytelen, a régi' levéltári elmélet begyökeredzett nézeteivel. A Szovjetunióban felismerték azt, hogy a nagymennyiségű értéktelen, megőrzésre nem érdemes iratanyag kezelése, az ilyen anyagokkal járó minden levéltári munka fékezi és akadályozza az iratanyag valóban értékes részével való foglalkozást. Ezért írja Csernov, hogy „ki kell selejtezni valamennyi olyan ügyiratot,, amelynek nincs tudományos vagy gyakorlati jelentősége". De a selejtezés igen fontos az értékes anyag őrzésének biztosítása szempontjából is. Fontos feladatunk az is, hogy az iratanyagokat ne folyóméterenként, ne csomószámonként, — amiről Csernov joggal írja, hogy nem biztosítja az anyag megfelelő őrzését, — hanem őrzési egységenként (ügyiratonként, könyvenként) vegyük nyilvántartásba, őrzési egységenként lajstromozzuk, de ehhez az iratsorozatokat meg kell szabadítani a megőrzésre nem érdemes iratoktól, vagyis gondosan selejtezni kell. Ezért hangsúlyozza Csernov, hogy „a levéltári dolgozók éberségének arra is ki kell terjednie, hogy az őrzésre nem érdemes levéltári anyagot kiselejtezzék". A selejtezési munka szükségképpen nálunk is megindult és folyamatban van: Az. iratanj^ag —' főleg az újabbkor! — nagy mennyiségénél fogva a selejtezési munka a levéltárak egyik, évekig tartó, igen komoly feladata lesz. Azonban még számosan nem látják e kérdést helyesen, a selejtezési munkát szükséges rossznak tekintik. A levéltári dolgozók múlt évi szakmai képzésén az iratselejtezés előadója így vetette fel a kérdést:- „E kérdés megoldásánál, vájjon megtairtsuk-e az iratokat, vagy sem, minden iratot megtartsunk-e, vagy csak egyes iratokat, levéltári szempontból az volna az ideális helyzet, ha minden iratot megtartanánk." A továbbiakban nagy sajnálkozással megállapította, hogy „le kell mondanunk annak a lehetőségéről, hogy az összes termelt iratanyagot a jövőnek fenntartsuk és megőrizzük, hanem — bármennyire fájó legyen levéltári szemszögből tekintve ez a' szükséges rossz',. gondoskodni kell az iratanyag mennyiségének megfelelő módon való csökkentéséről ...". (Fára J.: A magyar iratselejtezés. LOK. 1953.) A szovjet tapasztalatok a selejtezés kérdésében is utat mutatnak szárnunkrav. és mi bátran: járhatjuk ezit a helyes utat. A Szovjetunióban a levéltárügy igen komolyan foglalkozik az archeográfia, a dokumentumok kiadásának tudományos kérdéseivel, az egységesítéssel, a tudományos színvonal emelésével. Nálunk a levéltárügy, de hozzátehetjük, a történettudomány sem foglalkozott eddig ezekkel a kérdésekkel, holott erre szükség lenne. A szovjet tapasztalatok hatalmas segítséget jelentenek számunkra minden téren. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy kormányunk támogatásával a magyar levéltárügy jobban megismerhesse a szovjet levéltárügy tapasztalatait. Kubitsch Imre
